Hogy érzi magát?

Most volt 80 esztendős. Már majdnem „hetvenkedett”, amikor még rendezett a Magyar Televízióban – ahol a hőskortól, szinte a kezdetektől dolgozott. Mesejátékok, zenei és ismeretterjesztő filmek, gyerekeknek szóló sportközvetítések, korosztályos játékfilmek kedvükért való szinkronmunkái töltötték ki a „dobozért” megélt évtizedeit.
– „Hogy volt?!” – köszöntötték családtagjai, barátai, egykori kollégái. Tényleg: láthatók még munkái?
– Hát, hogy most az anyagiak – illetve éppen azok híján – ismételget a közszolgálati televízió, olykor szembesülök egykori munkáinkkal: nemrégiben az Ezeregy éjszaka meséiből sugároztak részleteket, a Süsü, a sárkány a mai gyereknek is kedvence… Mivel konzervatóriumba is jártam, örömmel fogtam hozzá annak idején a Zenekedvelő gyerekek című műsorhoz, amelyből közel majd’ negyven rész született; a Gyermek- és Ifjúsági Főszerkesztőségen azt vallottuk: a „gyerekeknek ugyanúgy kell műsort készíteni, mint a felnőtteknek – csak jobban!” Nagyon sok színházi közvetítést is rendeztünk nekik. Szerettem a kölyköket, pedig nekem nagyon sokáig nem volt. Elég későn nősültem, már az ötödik X-et tapostam, amikor Mari, a feleségem – aki mindmáig „Fritzúram”-nak, meg „apócácskának” hív, megajándékozott Lillával, „Gyémántkámmal”, aki közgazdász, s remélem, általa a kései nagypapaságot is megélem még. Mari egyébként nem nyugszik: Tárnokon élünk, s ő nyugdíjasként is állandóan szervezkedik a művelődési központban, amelyet hamarosan szétszednek: száz millió forintot nyert a nagyközség uniós pályázaton, s csodás, árkádos épület lesz belőle az átalakítás után. Egykori megrögzött urbánusként örömömet lelem a vidékben: a tárnoki Öreghegyen százéves borospincék, a közelünkben tó és patak is van. A születésnapomra 44-en jöttünk össze itt a kertben: volt mindenféle finomság, de én erre az évfordulóra gulyáslevest kértem, mert imádom. Volt egy infarktusom, diétáznom kell: annyi salátát és zöldséget eszem már, mint egy nyúl…
– Tévénézőként – kritikus „öreg gyerekként” – lát valami figyelemre méltót?
– Sajnos alig. Van két kedvencem, a Lilla állatkertje – nem csupán azért, mert a lányomnak is ez a neve – , s Thomas, a gőzmozdony. Sajnos mindkettő idegen kereskedelmi csatornán megy, nem a Magyar Televízióén, ahol sok év óta semmi saját nem készül. Pedig alkotók – a tőlünk jóval fiatalabbak – még meglennének… Zenebarátként intenzíven nézem és hallgatom viszont a Mezzo-t, s persze figyelem a sportközvetítéseket. Mert a sportot mindmáig imádom! 1967-től ’85-ig én csináltam az úttörőolimpiákat, a hatrészes Focisulit – ezt Rózsa György szerkesztette, s Vitray Tamás vezette. Jó volt együtt dolgozni! Egyébként nem csak nekem volt most évfordulóm! Zánkának, az egykori úttörővárosnak, a ma is élő  gyermek- és ifjúsági nyaralótelepnek is, „ő” feleannyi, mint én. Büszke vagyok rá, hogy egykor megkaptam a „Zánka barátja” kitüntető  címet…

(gündisch)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!