Olvasom, nézem a Szépművészeti Múzeum ún. Látogató Központjával
kapcsolatos terveket és a körülötte kialakult vitát. Egyre inkább
erősödik bennem az érzés: itt nem másról van szó, mint botcsinálta
„építőművészek” feltűnési viszketegségéről.
Adva van egy egységes, művészetileg befejezett és elfogadott tér (a két múzeummal), melynek megbontása minden, csak tisztességes és művészetileg megalapozott nem. Ha tervezőjében élne egy kis tisztelet vitathatatlanul nagy formátumú elődeivel szemben, ha tisztelné a szakmát, amelynek előtérbe került képviselője, ha nem csak a mindent elsöprő egoizmusának érdekeit nézné, százszor is meggondolná, hogy bármilyen – esetleg nagyszerű – alkotással megbontsa (és ezáltal megsemmisítse) elődei művészi alkotását.
A mai kor embere csak bámul a „modern” építészek vitáján, amely abban merül ki, hogy melyikük kockaháza az igazi művészeti érték, mert „a te kockád fantáziátlan, dekadens sematizmus, ellenben az én kockám maga a művészet, a letisztult forma”!
Nem vitatom, hogy én annyit értek az építőművészethez, mint hajdú a harangöntéshez, ha terveznék egy padlást valószínűleg pince lenne belőle. De sem vak, sem hülye nem vagyok.Salga István, Budapest
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!