Ki magyar állampolgár?

Nagyapám – nagyanyám szerint is – őrült magyar volt. Már az első respublika alatt is minden március 15. előtt, de legkésőbb egy nappal utána börtönbe került. 1945–49 között internálták, 1951-ben kapott csehszlovák állampolgárságot, mindenüket elvesztették, újból kezdték. Úgy hunyták le a szemüket, hogy szeretett városuk földje borult rájuk, azt soha el nem hagyták.
A család most is ott élő ága elszlovákosodott, nem is tudnak jól magyarul. Nagyanyám még szlovákul nem tudott jól. Nagyapám hirdette, hogy egy igazi pozsonyinak magyarul, szlovákul és németül anyanyelvi szinten kell tudnia – tudott is. Mivel horvát barátai és munkatársai is voltak, hát megtanult horvátul is. Nagyapám soha nem folyamodott ún. magyar igazolványért, mert – és ebben is igaza volt – úgy vélte, mit sem ér, ha csak az igazolvány bizonyítja magyarságát.
Látásból ismerte Csáky Pált és Duray Miklóst, akiket nem sokra tartott, öreg társai körében csak Fidesz-magyaroknak titulálta őket. Nem volt jogász, de tudta, hogy magyar állampolgár nem lehet soha, mert az azt is jelenti, hogy tennie is kellene valamit. Például adót fizetni, támogatni és segíteni azt az országot, amelynek állampolgára. Ez lehetetlen egy másik országból, amelyben él és lakik. Minden bizonnyal megdöbbenne, ha tudná, hogy sok magyarországi magyar állampolgár, lakos az általa nem szeretett – szépen fogalmazok – szlovák adófizetők közé tartozik, mint például az 5-ös számú Fidesz párttagkönyv tulajdonosa. Egyben azonban biztos vagyok: nem akarna most sem Fidesz-állampolgár lenni. Holtukban is magyar szövegű fejfa alatt nyugszanak, mert bár a határ átment a fejük fölött, mindig magyarok maradtak. Nagyszüleim mindig megvetették azokat, legyenek politikusok, sportolók, színészek stb., akik önként felvették egy másik állam polgárságát, arra esküt tettek, igaz, „csupán” érdekből.
Senkinek ne legyen kétsége, a „Fidesz-állampolgárság” csak arra jó, hogy a Fidesz bebetonozza a hatalmát azokkal, akik soha semmit nem tettek ezért az országért, csak százmilliókat vontak ki a magyar állam vérkeringéséből. A pénzzel szinte soha rendesen el nem számoltak, és az eredménye sem látszik. Pedig ebben az országban is vannak beteg gyerekek, elesett szegények. Az iskolákra és az egészségügyre is fordíthatták volna azt az irtózatos összeget, amelyet senki nem mer pontosan közölni. A szlovák Magyar Koalíció Pártjának jeles vezetői már a magyar költségvetésbe is belenyúlnának, és ők akarják meghatározni, mekkora összeget kapjanak. A százmilliók elszámolás és eredmény nélküli kiáramoltatása nem egyéb, mint a szlovák, az ukrán, a szerb, a román állam nem is annyira burkolt támogatása. Ez pedig nem érdekünk.
Ambrus Mátyás, Pápa

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!