Az  anyagi-pénzügyi jellegű intézkedések, valamint  a  törvényesen
hatékony kormányzati és közigazgatási modell megvalósítására tett 
ígéreteinek betartására való felkészülés vagy  az  ígéretek
teljesítésének megkezdése helyett a látszatpolitizáló Orbán-kormány a
trianoni békeszerződés aláírásának évfordulóját, június 4-ét a nemzeti 
emlék- (vagy gyász-?) nap rangjára  emelteti.


Jómagam, felhasználva a tudományos feldolgozást, újból megkísérlem levelemben a lényeget összefoglalni: A trianoni békeszerződés az ún. Párizs környéki békék egyike. Az első világháborút lezáró, a versailles-i Trianon-palotában Magyarország és az antant képviselői által 1920. június 4-én aláírt békeszerződés 14 részből, ezen belül 364 cikkből, több függelékből áll. A II. rész írja le Magyarország új határait, amelynek következtében az ország mint háborúban megvert konstrukció, elveszítette területének 71,3, lakosságának 63,3 százalékát, megművelhető földterületének 61,4, közútjainak 64,5, ipari üzemeinek 55,7, pénzintézeteinek 67 százalékát, valamint teljes arany-, ezüst-, réz- és sótermelését. (Fiume és környéke helyzetét az 1920. november 12-ei rapallói szerződés rendezte, Sopron hovatartozásáról az 1921. október 13-ai velencei jegyzőkönyv alapján népszavazással döntöttek 1921. december 14–16-án.)
Az egyezmény III. részében Magyarország elismerte az új Szerb-Horvát-Szlovén Királyságot, Romániát és Csehszlovákiát, ezek függetlenségét, s lemondott a volt Osztrák-Magyar Monarchiának mindazon területekre vonatkozó összes jogáról és igényéről, amelyek ezekhez az utódállamokhoz kerültek. Ugyanebben a részben kötelezte magát a kisebbségek védelmére, a vallásszabadság, a törvény előtti egyenlőség, az anyanyelv használatának biztosítására. A területi csonkítás mellett a szerződés további súlyos korlátozó intézkedéseket is tartalmazott: meg kellett szüntetni az általános hadkötelezettséget, a hadsereg létszámát 35 000 főben maximálták, korlátozták a fegyvergyártást, megtiltották katonai repülőgépek birtoklását.
A VII. rész a büntető rendelkezéseket rögzítette, s Magyarország kötelezte magát, hogy a Szövetséges és Társult Hatalmak megkeresésére kiadja mindazokat a személyeket, akiket a háború törvényeivel és szokásaival ellentétes cselekmények elkövetésével vádoltak (más kérdés, hogy az első világháború után a háborús bűnösök felelősségre vonása nem történt meg.)
A szerződés VIII. része jóvátétel fizetését rendelt el, az idekapcsolódó függelékek pedig aprólékosan felsorolták, annak tételeit (kereskedelmi hajó, élő állat, vasöntvények stb.) s a mennyiségeket. A jóvátételi követelések fedezetére törvényes zálogjogot biztosítottak Magyarország minden vagyonára és jövedelmére.  Az egyezmény pénzügyi tárgyú rendelkezései tiltották, hogy Magyarországról aranyat vigyenek ki, deklarálták, hogy a megszálló hadseregek költségei Magyarországot terhelik, illetőleg hogy a  Monarchia államadósságát szét kell osztani az utódállamok között.
A békeszerződés  XI. része a légi közlekedéssel, XII. része pedig a kikötőkkel, vízi utakkal, vasutakkal foglalkozott. Ez utóbbi részben különösen fontosak a Dunával kapcsolatos rendelkezések, melyekben megerősítették a Dunán való szabad hajózás elvét.
Trianon – ha másként nem – emlékével sújt (és bizony értelemben megoszt) bennünket, ezért  ellenzem  június 4-e nemzeti emléknappá vagy nemzeti gyásznappá magasztosítását.
Dr. Györky Zoltán, Kaposvár

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!