Cseke Eszter itthon hagyja biztonságérzetét

 „Nem egyetlen hírt szemeltünk ki magunknak, hanem háborús helyzeteket mutatunk be, a hétköznapokkal együtt.” A csütörtöki műsor másik felében Kabulról lesz szó, ahol rettenetes méreteket öltött a korrupció, a drogkereskedelem, és az emberkereskedelem. „Kabul elvadult részein szinte minden mindegy, és minden megvásárolható. Interjút készítettünk a volt tálib külügyminiszterrel, valamint Malalai Joyaval, aki a Time magazin szerint egyike a világ száz legfontosabb emberének. A képviselő asszonynak háromóránként kell megváltoztatnia tartózkodási helyét, mert politikai ellenfelei állandóan merényletet szerveznek ellene” – magyarázta.
A dokumentumfilmes gyerekkorában színésznő, később rendező szeretett volna lenni. „Mindenki támogatott, mégis úgy éreztem, hogy a dráma tagozatos gimnázium után inkább a jogi egyetemet kell választanom. Ezután az Egyesült Államokban tanultam, majd jelentkeztem a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, de ekkor már nem a színészet érdekelt; a filmezés lett a legfontosabb dolog az életemben. Ami a televíziózást illeti, tizenhét évesen kezdtem el műsort vezetni a Duna Tv-ben, két évvel később az RTL Klubon folytattam. Az első dokumentumfilmemet már a Színművészeti Egyetem diákjaként, Libanonban forgattam. Egyedül, kézi kamerával egy hónapot töltöttem a térségben, olyan témákat kerestem, melyek nem a tipikus közel-keleti konfliktust mutatják be; leginkább arra voltam kíváncsi, milyen a libanoni–palesztin viszony a szokásos izraeli–palesztin helyzet mellett. Először kerültem bele egy kaotikus, veszélyes ország mindennapjaiba és azóta is hasonló terepeken dolgozom. Nem tudnám elképzelni az életem utazás nélkül. Húszéves koromtól minden pénzem arra költöttem, hogy a világ érdekes, távoli tájaira látogassak. Hátizsákkal vágtam neki az dél-kelet ázsiai, közel-keleti utaknak, melyek során inkább utazó voltam, mint turista. Érettségi után egész nyáron felszolgáltam a Balatonnál, csak azért, hogy egyetlen repülőjegyet megvehessek és meglátogathassam testvéremet Ázsiában. Költőpénzem nem mindig volt...” – mondta.
Cseke Eszter saját ösztöneire és a helyiek természetére bízza magát külföldön. „Hagyom magam sodródni, attól függ, mi lesz velem következő nap, hogy éppen kivel ismerkedem meg. A jól ismert rutint és biztonságérzetet itthon hagyom, cserébe olyan élményeket kapok, melyek nem lennének hozzáférhetőek ha egy szervezett úton vennék részt.  A vándorláshoz később csatlakozott a filmezés, majd az On The Spot, így mára tökéletes elegyét kaptam azoknak a dolgoknak, melyeket igazán szeretek az életben. Kezdettől fogva kiváló kapcsolat alakult ki a Spektrum Tv-vel. Az első, Gázában forgatott filmünk alapján szavaztak nekünk bizalmat, mi pedig igyekszünk ezt nem eljátszani. Nem ismerek más tévécsatornát, ahol ennyire komolyan vennék azt, hogy minél szabadabban dolgozunk, annál jobb anyagokat tudunk hazahozni. Az On the Spotban nem próbálunk meg riporteresdit, vagy tudósítósdit játszani, hanem újságírók és filmesek vagyunk, a kamerát kommunikációs csatornának tekintjük. Jól érzem magam a kamera előtt és mögötte is, folyamatosan cserélgetjük az operatőri és riporteri feladatokat, néha vitázunk, de nem próbáljuk elnyomni egymást. Az is változik, éppen melyikünk a vakmerőbb. Afganisztánban a fejembe vettem, hogy egyedüli nőként elmegyek kétszáz amerikai katona közé a pakisztáni határ közelében fekvő bázisra. Andris közben úgy döntött, egy kétnapos bevetésre is elkíséri az amerikaiakat, akikkel a hegyekben »kempingeztek«, aminek komoly harc lett a vége. Mindketten elszántak vagyunk, ha filmezésről van szó! Inkább aggódunk a másikért, mint saját magunkért.” Cseke Eszter nem cserélné el a terepmunkát egy kényelmes műsorvezetői székért.  Továbbra is dokumentumfilmeket szeretne forgatni, Fata Morgana című munkájával nemrég nemzetközi díjat nyert Romániában, a film azóta az európai filmes fesztiválokat járja.

Á. D.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!