Három döntési szint az új egészségügyi rendszerben

Öt napja van Sólyom Lászlónak arra, hogy döntsön saját hatáskörében arról: aláírja a jogszabályt, netán előzetes normakontrollt kér róla az Alkotmánybíróságtól vagy megfontolásra visszaküldi azt a feladónak, az Országgyűlésnek. Tukacs István nyírségi szocialista országgyűlési képviselő – gazdasági szakember, frakcióvezető-helyettes, aki nagyon-nagyon sokszor „átrágta” pártja és mások módosító javaslatait befogadó jogszabályt – úgy látja, az államfő nagy valószínűséggel a két utóbbi közül fog választani, így ő fel van készülve arra, hogy az első kört második kör követi a törvény kapcsán a T. Házban. Szerinte akkor is véghez kell vinni a biztosítási reformot, amelynek nyomán az egészségügyi rendszer megőrzi a társadalombiztosítás összes fontos elvét, így a nemzeti kockázatközösség alapuló, szolidaritásos, kötelező jellegét, de javítja az ellátást. Ezért nem érti igazából az ellenállást. Mindenesetre szerinte a törvény működőképes, a pályáztatás, a pénztárak megalakulása, a biztosítandók toborzása jövőre megvalósulhat, hogy a rendszer 2009. január elsején startolhasson.
A VH kérdésére, miszerint sokan azért aggódnak, mert szerintük nem lesz elég ereje államnak a privát cégek megregulázására, részletes választ adott.
– Két tulajdonos lesz reményeink szerint a pénztárakban: az állam és pályázaton nyerők. Az állami 51 százalékos tulajdonrészével szemben – bár inkább mellett – az egészségpénztárakban 49 százalékuk lesz a biztosítóknak; ez a 49 százalék akár több kisebbségi tulajdonos közt is meg-
oszolhat, hiszen akár több biztosító is megvásárolhatja azt. A 22 pénztár a tervek szerint zártkörű gazdasági formában, Zrt.-ként működne, ami azt jelenti, hogy nem csatlakozhat hozzá más, s a tulajdoni arányok nem változhatnak. A döntési szint az igenis egybiztosítós, de több pénztáras rendszerben – ahol „nyereséggarancia” sehol sincs számukra - háromféle: az első a tulajdonosi közgyűlésé. A közgyűlés jogai igen erősek, s dominál az állam pozíciója,  mert erre érezhetően politikai igény volt országban, ezért sokszor el kellett térni a törvény megalkotásánál a „szokásos” gazdasági törvények fordulataitól – közölte Tukacs István. Ezért teljesen „oparatív” dolgok is közgyűlési hatáskörbe kerültek, mint a szerződéskötések értékének meghatározása, a befektetések ellenőrzése stb. A középső döntési szint az igazgatóság: itt 3-3 arányban képviseltetik magukat a tulajdonosok, az elnököt az állam adja, tehát nélküle nem lehet dönteni. Az amúgy kitüntetett  vezérigazgatói, napi ügyvezetői funkcióba a vezetőt a kisebbségi tulaj jelöli, ám az igazgatóság választja – állami vétójog mellett.
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) utódszervezetét kell majd a szakember szerint ütőképessé tenni: itt történik majd a biztosítottakra számított fejkvóta elosztása, a finanszírozás ellenőrzése, s a nagy értékű beavatkozások, mint például egy-egy transzplantáció központi anyagi intézése az úgynevezett Országos Kockázatkezelő Alapnál (OKA). Már csak azért is, mert a nagyon drága esetek felboríthatnák a pénztáregyensúlyt. Az ellenőrzést végző központi szervezet is állami, tehát „köz”: itt nagyító alatt vizsgálják majd akár a legkisebb panasz nyomán is, megkapják-e a nekik kötelezően járó szolgáltatásokat a betegek. A képviselő szerint a betegek önrendelkezési jogát, gyógyulási esélyeit mindez sokkal inkább javítja, nemhogy rontaná. Az pedig, hogy a pénztárak megjelenése háttérbe szoríthatná a megelőzést, a prevenciót, egyenesen sületlenségnek tartja Tukacs, hiszen a pénztár elemi érdeke is a tagjainak szűrővizsgálaton való részvétele – a hamar kiderített baj gyorsabban, olcsóbban gyógyul a megfelelő, azaz a bajának leghatékonyabb kezelésére kiválasztott helyen.

(gm)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!