Orbán Viktornak és Varga Mihálynak munkás hétvégéje van. „Most sok
minden kényszerű felülvizsgálatra kerül, egyes terveket pedig jégre
tehet a budapesti kormány” – így foglalta össze szombaton délben a
berlini rádióadó nemzetközi pénzügyi körök vélekedését a Fidesz-alelnök
vihart kavaró nyilatkozatával kapcsolatban, amelyben Kósa Lajos azt is
megengedte magának, hogy a magyar gazdaság helyzetét Görögországéhoz
hasonlítsa.

Erre a magyar tőzsde a nyugati trendekkel szembefordulva meredek lejtmenetbe kezdett, a forint pedig a térség valutáitól elszakadva ment át zuhanórepülésbe.
Szijjártó Péter szóvivő ezután még rátett a dologra, mondván, hogy a forint megzuhanása nem Kósa Lajos nyilatkozatának következménye, mivel „badarság” lenne azt gondolni, hogy egyes nyilatkozatok kapcsán tőzsdeindexek, árfolyamok indulnak meg. Rá is odafigyeltek ezúttal és pénteken a forint   súrolta a 290-et is. (Elgondolni is rossz, mit jelentene a devizahitelesek számára ennek a kurzusnak a stabilizálódása.)

Lapunknak nyilatkozva nevük elhallgatását kérő banki szakemberek szombaton valószínűnek tartották, hogy nem Kósa „nagyot mondásáról”, nem „sima elszólásról” van szó. Hiszen a polgármester vihart kiváltó mondatai közel egyidejűleg hangzottak el az Orbán–Barroso tárgyalásokkal. Abból egyébként, amit e tárgyalásokról szombaton este tudni lehet, az rajzolódik ki, hogy a magyar kormányfőnek nem sikerült arra rávennie partnerét, hogy az általa előirányzott strukturális reformok egyszeri, a hiányt radikálisan emelő költségét elfogadja. Ez nem jött össze annak ellenére sem, hogy Orbán környezetében úgy vélték, komoly aduk vannak a kezében. (Ezek szerint Orbán hivatkozhatott arra is, hogy a magyar szélsőséges erők előnyomulását – ezek az extrémisták az utca eszközeit a parlamenti jelenléttel akarják kombinálni – szerinte csakis saját pártszövetsége tudja kezelni és  hatékonyan visszatartani.)
A jelek szerint Barroso fel volt készülve erre a budapesti tárgyalási pozícióra. Ennek a pozíciónak nyugati elutasítását támasztotta  alá a Kósa-nyilatkozat visszhangja és a piacok péntek-szombati reagálása is. Szinte minden felelős nyugati megnyilatkozó azt hangoztatta, hogy  a magyar gazdaság helyzetét nem lehet és nem szabad Görögországéval összehasonlítani, mert az ilyen párhuzam hamis, szemben áll az összes ismert elemzés, az IMF, az EU és a nemzetközi pénzpiacok véleményével. (Obama elnök épp a héten gratulált Bajnainak a sikeres válságkezeléshez: „Az Ön gyors és fegyelmezett intézkedései példaként szolgálhatnak azon országoknak, amelyek hasonló fenyegetésekkel néznek szembe.”) A nyilatkozatok nevezője közös: a misztikus és állítólagos „csontvázakra” történő hivatkozás helyett konkrét szerkezeti reformokra lenne szükség, a nagyotmondás helyett előkészített és nem rögtönzött érdemi lépésekre. Kósa és Szijjártó  kijelentései többek szerint éppen azt szolgálták volna, hogy leplezzék az ilyen lépésekre vonatkozó terv fájdalmas hiányát és a lakosságot felkészítsék a kényszerű korrekcióra, a hosszan tartó nehéz napokra. Valószínű mindenesetre az is, hogy a nyugati pénzvilág éppen most tanulta meg Kósa Lajos nevét. A Bloomberg Business Week például a hét végén Nick Randalt, a londoni RBC Capital elemzőjét szólaltatta meg, akinek tömör megfogalmazása szerint a Kósáéhoz hasonló nyilatkozatokat tenni „kicsit veszélyes játék…”
E hét végén nem tartanak pihenőt Orbán Viktor és a Fidesz gazdasági szakemberei, valamint az őket segítő népes tábor. A szombati nyilatkozatok azt vetítik előre, hogy az első helyzetmentő jellegű reagálások egyebek mellett akár új büntetőfeljelentéseket vonhatnak maguk után  azokkal szemben, akiket Balsai és társai a gazdaság jelen helyzetéért felelősnek tartanak. Ez a Varga Mihály-féle gyorsjelentés alapján (amely kerüli a megszorítások néven nevezését, de érzékelteti a mostanáig deklarált célok felülvizsgálatának szükségességét) szolgálhat médiacélokat egy permanens kampányban, de egyes jelek szerint emellett egyidejűleg megkezdődik egy némileg kétarcú rugalmas reagálás: egyrészt annak hangsúlyozása, hogy Orbánnak a következőkben lesz ereje a magyar követelések részleges keresztülviteléhez, másrészt az eddigi, kampányban született tervek súlypontáthelyezésének érzékeltetése. Az utóbbival kapcsolatban: előre láthatóan, legalábbis a  belátható idősávban,  nem tartható Matolcsy Györgynek az az álláspontja, hogy „gyors élénkítő eszközökkel lehet kijönni a bajból, nem az egyensúlyra való erőszakolt törekvésekkel”. Igazán gyors élénkítés eszközei ugyanis nem látszanak, mert vízen járni senki sem tud, és amellett úgy tűnik, hogy az unió számára  teljesen elfogadhatatlan az informális tárgyalásokon magyar részről állítólag felvetett, hét százalékot elérő, vagy meghaladó hiány, kiváltképp annak az Európát megrázó athéni válságnak fényében, amelyet oly könnyedén emlegetett fel Debrecen polgármestere.

B.B.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!