Az első tangó


Ha valaki a tenger felől érkezik Buenos Airesbe, felhőkarcolókat is láthat. Az új kikötői negyedben modern üzletek vannak, irodaházak, és egy remek hajómúzeum. A fregatt 1898-ban még Argentína büszkeségének számított. Sokáig húzta, 1961-ig csatarendben volt. Furcsa öszvérszerű csatahajó, hiszen vitorlái vannak, majd modernizálták, és légvédelmi ágyúkat tettek rá. De nem volt az argentin flotta elég nagy ahhoz, hogy ne kellett volna ezt a csodát megbecsülni. Manapság be lehet járni az összes kabint, és meg lehet nézni, a kadétokat hol és hogyan oktatták. Megvannak még az ágyúk, persze hatástalanítva. Ezeket is megfoghatják a turisták, fel lehet őket tekerni, meg lehet mozdítani. 1961-ben azért lett múzeum a fregattból, mert megszületett az új argentin csatahajó, amelyet 1982-ben egy angol tengeralattjáró elsüllyesztett.  Ez a mai napig nagyon fáj az argentinoknak.
A kikötői negyed a hajómúzeumon kívül inkább a jövőről szól. A múlt századi hangulatot a Boca idézi fel. A Boca negyed központja a Caminito. Sárga, piros, kék házakat képzeljenek el, ilyen színesek a klasszikus dél-amerikai lakóépületek. Rengeteg az utcai árus, egymást érik a vendéglők, az éttermek színpadán pedig tangótáncosok szórakoztatják a nagyérdeműt. Ha nem éhes a derék turista, akkor az utca közepén is vehet tangóleckét. Pár pesóért tanulhatunk néhány izgalmas lépést. Én is kipróbáltam ezt a gyorstalpalót, közepes sikerrel. A férfiuralom jellemzi a táncot. Egy kedves barátom Buenos Airesben töltött viszonylag hosszabb időt, és profi tangótanártól tanult táncolni. Ő mesélte, hogy a férfi mozdulataival, tekintetével irányítja a partnerét. Nem rossz, itt végre a férfi mondhatja meg, mi legyen.
A tangótáncosok közül néhányan vállalnak magántanítást. A nagy tangóiskolák pedig kéthetes, egyhónapos kurzussal várják a turistákat. De létezik tangóakadémia is, a Május sugárúton. Ha valaki 2 évet nem sajnál, talán tényleg profi táncos lehet a végére. Nekem elég volt az a két perc is, amíg az utcán egy picit botladoztam. Ezt tangónak hívták, és természetesen remek felvételeket készítettek rólam.
A Bocán festményeket is árulnak, az amerikai turisták nagyon kedvelik ezeket. Van köztük olyan is, amelyet szájjal festettek. A művészek galériáit elhagyva pedig  máris megpillanthatjuk a Boca Juniors focistadiont, ahol még Maradonával is találkoztunk. 

(Folytatjuk)


Kiss Róbert Richard

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!