Volt egyszer egy Dagály utca. Nem valami széles, ezért az autók csak a
járdán állhattak, már, ha volt hely. Mert bár édes hazánkban minden
„romokban hever” – az autók mégis gombamód szaporodnak.
Fel is tűnt ez az Illetékes Hivatalnak, ezért – és ezt csak dicsérni lehet – minden autóra kitett egy barátságos figyelmeztetést, miszerint tilosban parkol. Persze ettől semmi nem változott, mert hova is állhattak volna? Viszont volt valaki, aki vette a fáradságot, beadott egy kérelmet az illetékes fővárosi hivatalnak, kérve, hogy helyezzenek ki egy táblát, amely legalizálná ezt a helyzetet, mivel a járda a KRESZ előírásainak mindenben megfelel. Gondolta ő (meg a KRESZ). De nem ám a hivatal! A válasz: a járdaszegély magas(?), 98 százalékban 8–10 centiméter. A kövezet nem viselné el ezt a súlyterhelést. A közművek akadályozva lennének, ha rájuk állnak.
De jött a megoldás: A terület parkolóövezetté vált. És megtörtént a csoda. Az eddig magas járdaszegély „lesüllyedt” az előírt szintre. A kövezet immár a teherautók súlyát is elviseli (3-szoros díjért!). A közművek majd türelmesen várnak, míg a kedves parkoló odébbáll.
Így néz ki nálunk a fővárosi közterületi ügyintézés. A problémákat rá kell bízni az időre. Az (meg a pénz) majd csak megoldja.
Szijj László, Budapest
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!