Újabban azon tűnődöm, hogyan befolyásolhatnám saját időérzékelésemet.
Tanulmányok ezrei szólnak arról, hogy gyermekkorban sokkal hosszabbnak
érezzük az éveket, aztán ahogy növünk fel, öregszünk, egyre gyorsabban
jönnek a születésnapok.

Anyukámnak mondtam, hogy nem is hiszem el, hogy tegnap voltam húszéves, megnyugtatott, hogy negyven és ötven között még gyorsabban repül az idő, aztán pedig majd lefekszem hétfőn és kedden hatvanévesen fogok ébredni. Ő most hetvenöt, gondolom, ezért nem húzza fel magát, amikor a kábeltévés azt mondja, egy hét múlva megy ki. Főz valamit, aztán már csöngetnek is. Utánaolvastam: semmilyen befolyása nincs erre a jelenségre annak, hogy valaki szórakoztatónak vagy unalmasnak érezte-e a gyerekkorát vagy jól vagy rosszul érzi-e magát a bőrében negyven év körül. Ez mindenképpen így van, mindenkinél. Ez tehát az, amit én szeretnék megváltoztatni. Arra gondoltam, hogy talán ott keresendő a hiba, hogy az ember egyre többet ért a környező világból s ettől egyre jobban unja azt, függetlenül attól, hogy kiflit süt vagy neutronokat ütköztet. Az sem kizárt, hogy míg gyermekként még elhisszük, hogy van bármi értelme annak, amit csinálunk, hogy úgy általában a vezetők nem véletlenül lettek azzá, amik, s szépen manővereznek a kormány riadt rángatása helyett, de később ez a hit elszáll és csak azt lessük, hol a korlát, amit megfoghatnánk. Valahogy úgy érzem magam, hangsúlyozom, az aktuális vezetéstől abszolúte függetlenül, ahogy egy barátom mesélte – hajózási vállalkozása van és az egyik hajójáról azzal hívták, hogy a legénység a korlátot markolja. Kívülről. Gázolajat szállítottak és kigyulladt az egész miskulancia, úgyhogy kiléptek a hajó szélére, a hátuk mögött megfogták a korlát rúdját és úgy várták, hogy mi lesz. Így a robbanás kifelé viszi őket, tetszenek érteni. Szóval nyilván ez is erősíti azt a belső vágyat, hogy legyünk már túl ezen a napon - az ilyen felgyorsított, megúszott pillanatok adódnak aztán össze elveszett évekké, nem gondolják? Fenti fantasztikus tanulmányom végkövetkeztetése pedig az, hogy sürgősen felejtsük el a gyerekkorunkat, minden tapasztalatunkat, higgyünk újra mindenkinek, mert lehet, hogy becsap bennünket néhány ember, de sokkal hosszabbnak fogjuk érezni az életünket. Már ha ez a cél.

Jáksó László

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!