Nyelvelő

Elek Éva budapesti olvasónk arról érdeklődik, mi dönti el, hogy a helységnevek után a -ban, -ben, -ból, -ből, -ba, -be, vagy az -n, -ról, -ről, -ra, -re toldalékot használjuk. Szegeden halászlevet eszünk, de Debrecenbe indulunk tovább. Győrött időzünk, majd Fehérvárra utazunk.
Fábián Páltól, a 86 évesen két esztendeje elhunyt kiváló professzortól több tanulmányt is olvastam a kérdésről. Az írások konklúziója, hogy nem tudjuk, miért van ez így, és azt sem tudjuk, hogy igazából hogy van. Nyelvtudományunk nem ad pontos szabályt a raghasználatra nézve.
Néhány dolog azért megfigyelhető. Például az, hogy a földrészek neve -ban, -ben, -ból, -ből, -ba, -be raggal jár: Európában, Ázsiából, Amerikába; Dél-Európában, Észak-Amerikából, Dél-Ázsiába. De máris van kivétel: Antarktiszon,  Antarktiszra.
Mártonfi Attila nyelvész sejtése szerint a történelmi Magyarország területén levő települések nagy részének nevéből a -n, -ra, -re toldalékkal alkotunk helyhatározót, míg a külföldi településeknél a -ban, -ben, -ba, -be toldalékkal: Gyöngyösön, Pécsre, illetve Bécsben, Párizsba, Honoluluba.
Dezső Gábor arról ír, hogy a magyarul tanuló külföldiek képtelenek a helyes ragozásra, mert nincs benne logika. Való igaz, nehéz nekik.
Az megfigyelhető Fábián Pál szerint, hogy az országok és államok, valamint az ezeken belüli vidékek neve leginkább -ban, -ben, -ból, -ből, -ba, -be ragos: Olaszországban, Lombardiában, Franciaországban, Ausztriában, Karintiában, Skóciában, Kaliforniában, a Hajdúságban, Erdélyben, a Bácskában. Ám ez sem igaz minden esetben, hiszen a „Dunántúlon, Felvidéken, Alföldön” alakok ennek ellenkezőjét mutatják.  A településneveknél az -i, -m, -n, -ny hangra végződő, valamint a -falu és a -szombat utótagú helységnevekhez -ban, -ben, -ból, -ből, -ba, -be rag járul: Horvátiban, Komáromban, Sopronban, Horányban. A -falva utótagú helységneveket így ragozzuk: Albertfalván, Bánfalván.
A káoszt növeli, hogy használhatunk egyes esetekben -t, illetve -tt ragot is. Pl.: Győrött, Pécsett, Vácott, Kolozsvárott, Fehérvárt. A -t, -tt ragos formák választékosabbnak tűnnek.
Előfordulnak olyan esetek, amikor a ragozásnak jelentéskülönböztető szerepe van. Mást jelent, ha Velencén nyaraltam (a Velencei tó melletti településen), és mást, ha Velencében (Olaszországban). 
Az, hogy mikor, milyen helyhatározóragot használunk, még most is ingadozik. Pl.: Kisvárdába megyek, esetleg Kisvárdára – hallani mindkét formát. A XIX. századig sokkal több ingadozó alak volt, a XX. század elejére ezek száma csökkent. Ugyanakkor arról is van adatunk, hogy a XVI. században még azt mondták: „Magyarországban élek, és Budában van házam”. 

Kiss Róbert Richard

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!