Lipcsei Péter újra az NB II-ben

Lipcsei Pétert gondoljuk, nemcsak a Fradi-szurkolóknak, hanem a magyar focikedvelők egész táborának sem kell bemutatni, hiszen közel húsz éven át meghatározó egyénisége volt a magyar labdarúgásnak. Nem is beszélve arról, hogy élete utolsó NB I-es találkozóján klubrekordot állított fel, mégpedig azzal, hogy 648 alkalommal viselhette a zöld-fehér mezt, és ezzel megelőzte a háború előtti idők legendás Fradi-játékosát, dr. Sárosi Györgyöt. Lipcsei Péter nemcsak az Üllői útiaknál szerepelt, hanem tehetségére felfigyeltek külföldön is, méghozzá az egyik legpatinásabb európai csapat, a Porto igazolta le, ahol kezdetben biztos tagja volt a csapatnak, ám egy sérülés derékba törte ottani pályafutását, amelyet később a Fradiban folytatott, még a „vérzivataros” időkben is kitartott a Ferencváros mellett, hogy aztán onnan is búcsúzva akassza szögre a focicsukát.

Mikor és hogyan ismerkedett meg a labdarúgással?
– Mióta csak járni tudok, mindig volt labda körülöttem, és Kazincbarcikán 8 éves koromban igazoltak le, ahol először végigjárva, majd „végigugrálva” a korosztályos csapatokat, eljutottam az NB II-ig.
Miként lett a másodosztályból NB I?
– Egy hasonlattal élve „Nyílegyenesen”, ezen azt értem, hogy a Honvéddel játszottunk osztályozót az első osztályba kerülésért, és szerénytelenség nélkül mondhatom, jól ment a foci, de sajnos kikaptunk a kispestiektől, és ők maradtak bent az NB I-ben, mi nem kerültünk fel. Azon a meccsen jelen volt Nyilasi Tibor, és neki is tetszett a játékom, a meccs után megkérdezte, nem lenne-e kedvem az Üllői útra jönni. Szinte meg sem tudtam szólalni, annyira meglepett a felkérés, nem is beszélve arról, hogy Nyilasi Tibor volt az egyik példaképem, mielőtt edző lett. Ez 1990-ben történt, és nem sokkal később már az Üllői útra költöztem.
Ki ellen játszotta az első NB I-es mérkőzését?
– Az örökké emlékezetes marad a számomra, 18 évesen az újpestiek ellen, és ráadásul 5-0-ra győztünk.
Kinek rúgta az első NB I-es gólját?
– A békéscsabaiaknak találtam be.
Meghatározó embere volt a Fradinak. Mégis öt év után távozott az Üllői útról.
– Valóban, de nem lettem hűtlen hozzájuk, mert nem hazai csapathoz, hanem a Portóba igazoltam, ahol nagyon jól éreztem magam, az egyik legjobb angol edző, Bobby Robson volt a mesterünk, és amíg ő ott volt, szinte otthon éreztem magam, ám egy súlyos sérülés derékba törte a Portónál a pályafutásomat, s miután felépültem, Robson mester sajnos már nem volt ott, így egy kisebb portugál csapathoz kellett mennem kölcsönbe.
Később visszatért a Ferencvároshoz, majd ezt követően Ausztriába került, ahol a Salzburg játékosa lett.
– Ott sem ettem meg sok kenyeret, a szívem hazahúzott, és ismét felvettem az Üllői úti ritmust.
Sok siker és öröm fűződik a Ferencvároshoz, de bánat is.
– Valóban, nyertünk bajnokságot többször is, Szuperkupát, ám kiestünk az első osztályból, amelyre korábban a Ferencváros történetében nem volt példa.
Hogy emlékszik vissza a másodosztályban eltöltött időre?
– A labda ugyanolyan, de sajnos hiányoztak a korábbi játszótársak, akikkel annak idején kiválóan szerepeltünk az NB I-ben. Nehéz évek voltak. De végül is sikerült visszajutni oda, ahová a Ferencváros tartozik.
Önt a hűség példaképének tarják, legalábbis az Üllői úton, hiszen amikor kiestek, tudvalevően nagyon sok hazai csapat kereste meg, hogy menjen hozzájuk. Miért maradt?
– Itt kaptam lehetőséget arra, hogy labdarúgó legyek, és úgy éreztem, a szeretett klubom bajban van, nem szabad cserben hagynom. Klasszis megoldásokra volt képes, 58 alkalommal viselhette a címeres mezt. Miért nem lett kerek a szám?
– Úgy vélem, ezzel arra célzott, hogy nem értem el a 60-as számot. Ez így igaz, de az is nagyon boldoggá tesz, hogy 58-szor képviselhettem Magyarországot. Némi bánat ebben, hogy egyetlen alkalommal sem sikerült kijutnom sem világ-, sem Európa-bajnokságra.
Erről jut eszünkbe: ki fogja nyerni Dél-Afrikában a világbajnoki címet?
– A Portugáliában töltött emlékezetes napjaim miatt a portugáloknak drukkolok, de meg vagyok győződve arról, hogy ha Torres rendbe jön, akkor a spanyolok fogják nyerni a mundiált. Igaz, nem lesznek könnyű helyzetben, mert a brazilokat és a németeket soha sem szabad leírni.
Visszatérve még a technikájához, mértani pontossággal tudta játékba hozni a társakat. Mind a két lábát egyformán tudta használni?
– Biológiai értelemben kétlábas vagyok, de a jobbik a jobb lábam, habár a balra sem csak támaszkodom.
A labdarúgás sava-borsa a góllövés. Van-e kedvenc találata?
– Minden labdarúgónak az az álma, hogy gólt lőjön. Minden találat emlékezetes. Nem tudnék kiemelni egyet sem, éppen ezért négyet emelek ki, ezen azt értem, hogy pályafutásom során négy alkalommal sikerült mesterhármast rúgnom.
Nem akart csatár lenni?
– Így is lőttem jó néhány gólt, de szinte első pillanattól kezdve a védelemben kaptam szerepet, majd később a középpályán. Amikor a Fradiba kerültem, Nyilasi Tibor is emberfogót játszatott velem, majd ő tett előre a középpályára, és úgy gondolom, nem vallottam szégyent.
Nem túl korai 38 évesen visszavonulni, hiszen ha végignézi a nagy európai csapatokat, jó néhány ilyen korú vagy idősebb játékos is szerepel a legnevesebb klubokban.
– Úgy érzem, hogy eljött az idő, amikor már nem megy a játék, ahogy szeretném, és lehet, hogy ezt kívülről nem így látják, de belül így éreztem, és azzal, hogy felállítottam a klubrekordot, jobb időpontban nem is vonulhattam volna vissza.
Lesz folytatás a Lipcsei családban?
– Idősebb fiamnak, akiben igencsak volt spiritusz, sajnos egy súlyos térdsérülés miatt 17 évesen abba kellett hagynia a játékot. Ám 12 éves fiamra azt mondják a szakemberek, hogy nagyon ügyes, és remélem, hogy ki fogja teljesíteni a róla alkotott vélemények alapján a tehetségét. Ő sem csatár, hanem született védő.

Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!