A harmadik Velencei-tó menti meg az árvíztől Szolnokot

Kóthay miniszteri biztos szerint országszerte 10-12 vízvédműnek kellene elkészülnie, ahhoz, hogy hatékony lehessen a védekezés a mindenkori árvizek ellen. Somlyódi professzor lapunknak kifejtette, országunk területének csaknem egynegyedét veszélyeztetheti árvíz.
Szombaton 941 centin állt – hömpölygött a folyó, s hogy nem lesz a Tisza-parti városban árvíz, az a tiszaroffi tározónak köszönhető. Egy évvel az átadás után péntekre virradóra kinyitották  a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése, a VTT keretében a cigándi után másodikként elkészült tározót. A 12 hazai vízügyi igazgatóságot irányító VKKI-ban, a Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóságon  Kóthay Kászló árvízvédelmi miniszteri biztos – vízépítő mérnök, szakközgazdász – on-line video kapcsolatba lépett Fejes Lőrinc kiskörei szakaszmérnökkel, s aki jelen lehetett az Országos Műszaki Irányító Törzs budapesti, Márvány utcai irodájában, az mind láthatta, hogy  zúdul be a víz a tiszaroffi tározóba.

Kóthay úgy ismeri az Alföldet és a Tiszát, mint a tenyerét, hisz’ 1987-ben, diplomázása után a Tiszántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igaz-gatóságon kezdett el dolgozni, majd később éveken át azt vezette. Ha a cigándi tározó a „második Velencei-tó” – már ami a méretét, kapacitását illeti – akkor a tiszaroffi a harmadik. A 2008-ban avatott cigándi árvízvédelmi létesítmény beruházási költsége 16,5 milliárd forint volt, amelynek a felét a Nemzeti Fejlesztési Terven belül az Európai Unió állta. A most töltődő tiszaroffi árapasztó tározó – Roff, Tiszabő és Tiszagyenda közt épült meg – csaknem 23 négyzetkilométeres, s 7,6 milliárdból – hazai forrásból – épült: 97 millió köbméternyi – egyszerre veszélyt hozó és éltető – vizet képes elnyelni. Péntek délutánra már 14 millió köbméternyi víz volt benne! Ez azt jelenti, hogy árvíz idején akár 16 centivel is csökkentheti a Tisza vízszintjét: kihat még a távoli Szegedre is – ott 6-7 centivel alacsonyabb tetőzést biztosít. Teljes feltöltése után öntözővizet ad az agráriumnak, megoldható általa a halastavak vízutánpótlása is. Ha majd a tervezett további négy vízvédmű is készen lesz a körzetben, akár egy méternél is többel csökkenthető az árvízi maximum szint. Kóthay László szerint a tározó elárasztására sok-sok évenként kerül jó esetben sor: olyan rendkívüli árvizes időkben, mint a 2001-es vagy 2006-os is volt. Hogy mennyire nem „rendkívüli” ez már, arra itt a jelen példa, amikor a májusi eső nem aranyat ért… Ha meg elkészülne a 10-12 megálmodott vízvédmű, másfél milliárd(!) köbméternyi árvíztömeget tarthat vissza. A miniszteri biztos szerint azonban a tartós árvízvédelmet – s az előttünk álló időjárásváltozás esetén a szárazság csökkentését – azzal lehet megoldani, amit Montecuccoli hadvezér egyetlen szóban, de háromszorosan fogalmazott meg. Így: „pénz, pénz, pénz!” Szerinte ez kellett a háborúhoz. Háború viszont a háborgó vízzel is elképzelhető: nem kell hozzá túlzó képzelőerő… Kóthay szerint nagy baj, hogy az elmúlt húsz évben húszezerről négyezerre apadt a vízügyi szolgálatnál dolgozók létszáma, s a költségvetés egymilliárd forintnyit fordít úgy évente árvízvédelemre. Az egész Állami Vízügyi Szolgálat éves költségvetése 12,5 milliárd. Pedig terveik vannak – készek is, a változó meteorológiai feltételekre …
Somlyódy László akadémikus, a Budapesti Műegyetem Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék professzora szerint a VTT-nek – szóval a továbbfejlesztésnek – három fő eleme van: fejlesztik a már létező, üzemelő árvízvédelmi létesítményeket (ez kell is, mert a védvonalakat keresztező 2364 zsilip, átvezetés közül sok 80-100 éves), javítják a nagyvízi meder – a védőtöltések közti árterek – vízszállító képességét, s az árhullám levonulásakor a vízmennyiséget a folyam mentén épített-építendő tározórendszerbe eresztik. Minderre rettentő nagy szükség van a Kárpát-medencében, amely a földkerekség legzártabb medencéje, egy igazi „nagy teknő”, ahová három irányból jönnek a vizek, olykor szélsőségesen, mert egy lábbal átkelhető patakból is sodró ár lehet.
A szélsőségek jellemzők az általános vízhelyzetre is: nagy árvíz volt 1970-ben, közben aszályos esztendők következtek a ’90-es évek végén, most már harmadszorra van 2001 óta árvíz, s közben szinte állandó a belvízi veszély. Az ország területének 23 százaléka – 21ć200 négyzetkilométer – árvíz által veszélyeztetett: ez az, amivel abszolút elsők vagyunk Európában, s ennek a kétharmada, 15ć500 négyzetkilométer a kiszámíthatatlan Tisza és mellékfolyóinak körzetébe esik. Vásárhelyi Pál egykori tervei nyomán, úgymond, „megúsztunk” 150 évet nagy árvizek nélkül: ő akkor a kor tudásának legmagasabb szintjén készítette el szabályozási terveit , s halt is bele a munkába, szívinfarktust kapva… Egy olasz mérnök, Pietro Paleocappa fejezte be Vásárhelyi terveit, s rá hatvan évre, 1905-re valósult meg minden. Ebből is látszik – fogalmazott Somlyódi –, hogy az ilyen munkálatokhoz idő kell, de jó lenne, ha a VTT-vel nem késlekednénk, s az új, ökológiai, informatikai tudományokkal is megalapozott elméleti tervezéssel felgyorsulna a megvalósulás. Az más, hogy ma már azon a nézeten vannak a szakemberek, hogy a folyóknak egy kicsit vissza kell adni abból, ami az övék. De ma – utólag – könnyű okosnak lenni! Somlyódy szerint a hazai GDP előállításának harminc százalékát kell megvédenünk védművekkel: termőföldek, utak, ipari parkok, bevásárlóközpontok fekszenek veszélyeztetett területeken. A szakember szerint megfigyelhető, hogy a legnagyobb árvízi szintek emelkednek! A védvonalon belül lerakják a hullámtéren hordalékaikat, ezért emelni kell töltéseket is – a töltés viszont később a belvíz oka is lehet. Ezért a töltések megemelése helyett a holtágakat, a mély ártereket érdemes kihasználni, s az épített védműveket inkább szélességében megnövelni. Ezeknek a területeknek lehetne turisztikai haszna is! Kétszázmilliárdba kerülne a kiépítésük, tíz év alatt „be is jönne” az áruk, mert az elmúlt tíz évben százmilliárd volt az árvízkár, a mostani efelett lesz… Az éghajlati változások miatt pedig meg kell ismerkednünk a „villámárral”, a „flashflood”-dal, amikor szinte a semmiből zúdul le a víz: a kisebb, de veszélyes vízfolyásoktól a településeket „záporvíztárolókkal” kellene védeni. Somlyódy elmondta: 2000-ben megszületett az EU vízkeretirányelve, 2015-ig pedig el kell készíteni a kockázati térképeket is mindenütt, a vízgyűjtő területekkel együtt, az éghajlatváltozásokra is „érzékenyen”. Nemzetközi tendencia a természetközeli körülmények helyreállítása: ki kellene próbálni hazánkban egy helyen az összes vízfolyásra és várható csapadékra a térkép megvalósítást, aztán mintegy lépésenként továbbhaladni. Mint fogalmazott: „földhasználati konverziót”
kellene végrehajtani – azaz a veszélyeztetett területek mezőgazdaságát is megváltoztatni. Persze ez nehéz: a birtokviszonyokhoz, a közös agrápolitikához, a vízkeretirányelvekhez, a jó ökológiai állapotok megtartásához egyszerre kell alkalmazkodni. De összességében megérné.
Bár már megszabadultak a Tiszába ömlő kisebb folyók által  veszélyeztetett települések az ártól, a belvízzel még gondjuk van, s lesz is bőven. A Miskolctól északra fekvő hatezer lelkes Szikszó polgármestere, Füzesséri József a VH-nak tegnap elmondta: a fertőtlenítés és kárfelmérés folyik a hétvégén, eddig úgy tűnik, hogy hét vályogház vált teljesen lakhatatlanná. A miskolciak segítségével – mivel a gesztelyi vízbázis elérhetetlenné vált – kapnak vezetékes vizet, de azt forralni kell. Az ivóvizet lajtos kocsik hozzák, s az önkormányzat házhoz viszi az ásványvizet is. Folyt, s folyik azért továbbra is a gátak megerősítése, ebben a lakosság – benne a Glanczi Elemér által vezetett helyi cigány önkormányzattal – derekasan részt vesz. A polgármester elmondta azt is: nagyon hálásak a feléjük áradó segítségért, szeretetért: mivel az óvodát, iskolát bezárták, külön jól-esik a szülőknek is, hogy a Balatonra és a Mátrába vihetik a gyerekeket táborozni.

 (gündisch)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!