Debrecentől Kaposvárig elhallatszott, amit a verebek csiripeltek: jó
néhány devizahitellel rendelkező ügyfél keresett lehetőséget arra, hogy 
Kósa Lajost – a peckes debreceni „Lali huszárt” – bepereljék, amiért
múlt heti nyilatkozatával meredek lejtőre vitte a forint árfolyamát, a
devizakölcsönök törlesztőrészlete pedig megugrott.

Dühösen vették tudomásul, hogy a megtervezett, vagy Kósának a Vezér által táplált önteltsége következtében improvizált kártékony nyilatkozata és a forint „zuhanása” közötti  közvetlen  okozati összefüggés perbeli bizonyítása aligha volna lehetséges. Ezt szomorúan tudomásul véve (a gyorsan repülő  fáma szerint), a nagyszámú károsult úgyis mint  „civil kurázsiból” kifolyólag együtt maradt quasi pertársaság állítólag azt követeli, hogy az új (vagy felújított) debreceni nagyszállót „díszítő” elhíresült óriásfestményről, s valószínűleg mecénási voltuknak „köszönhetően” a festményre került potentátok közül lovastól ki kell radírozni „Lali huszár” fizimiskáját  és helyére egy hortobágyi szilaj  szarvasmarha képét kell festetni. Ez a – lehet csak pletykaként keletkezett –  mindazonáltal szórakoztató ötlet egyedi, de nem az első a történelemben.
Íme az előzmény az ógörög történelemből! „Aratosz, sziküóni vezető, aki – látszólag – megdöntötte (a maga javára) a zsarnokságot, igen nehéz helyzetbe került egy alkalommal. Sziküónban ugyanis volt egy híres festőiskola, amely – többek között –  a zsarnokról is készített alkotásokat, s Aratosznak arról kellett döntenie, hogy ezeket az utóbbiakat elpusztítsa-e, mivel türannoszokat ábrázolnak, vagy megkíméli őket művészinek tűnő  értékükért. Végül is a zsarnokképeket megsemmisítette. Egynek a jövőjét illetően azonban hosszú ideig habozott. Ez a kép egy korábbi türannoszt ábrázolt, bizonyos  Arisztratoszt, amint éppen diadalkocsiján áll. A festmény valóban nagy értékű alkotás volt, s „minősége” meghatotta Arasztoszt is, de később annyira erőt vett rajta a zsarnokok elleni gyűlölet, hogy elrendelte, távolítsák el a festményt és semmisítsék meg. Mondják, hogy Nealkész festő, aki Aratosz barátja volt, könnyek közt kérte, majd amikor nem tudta meggyőzni, kifakadt, hogy a zsarnokok és nem arcképeik ellen kell hadat viselni. Hagyjuk meg legalább a diadalszekeret és Niké alakját, és én vállalom, hogy a zsarnok  Arisztratosz alakját eltüntetem a képről. Aratosz erre hajlandó volt, mire Nealkész Arisztratosz alakjának helyére egy magányos, őshonos pálmát festett. (A történet Plutarkhosz (i. sz.: 46-126.) görög történetírótól származik.)
Dr. Györky Zoltán, Kaposvár

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!