Tudatmódosító írásvesztés

Az írásvesztés egy sor olyan emberi (nem)cselekvéshez vezet, ami káros kényelemre szoktatja már a kisgyermekeket. Az elektronikus írásbeliség bizonyos értelemben megöli a kreativitást, ami pedig lételeme a világban való szociális életképességnek. Ennek híján az egyén tudata módosul (beszűkül), képtelenné válik különbséget tenni a virtuális valóság és a valós élet között. Komoly aggodalomra ad okot a fiatalok olvasási készsége. Kompetenciavizsgálatok bizonyítják: a közoktatásban tanulók nincsenek birtokában az íráskészségnek. A szövegértés hiányosságaival hozható összefüggésbe, hogy a felsőoktatás hallgatói az előadásokon nem tudnak jegyzetelni. Mindenben a számítógépre hagyatkoznak. Kétségtelen, ennek használatában teljességre törnek. Ez azonban nem menti fel a jövő nemzedékét a kézírás elsajátítása alól. Kétségbeejtő perspektíva: hovatovább már a nevünket leírni sem szükséges. Megteszi a gép, elektronikusan.
A pedagógusok saját magukon vágnak eret, amikor digitális táblákkal, prezentációkkal leszoktatják diákjaikat a kézírásról. Majd csodálkoznak, hogy a dolgozatokban legújabb kori hieroglifákat kell megfejteniük. Kikerülve ezt a helyzetet, azután tesztlapokra alapozzák a számonkérést, ahol csak aláhúzni vagy karikázni kell a helyes választ.
Mint kommunikációoktatással foglalkozó, állítom: a számítógép és az internet felhasználása oktatási aspektusból közelítve  csak dialektikájában értelmezhető. Egyrészt azok hasznában, másrészt azok kárában. Vitathatatlan előnye az információk akadálytalan áramoltatása, hátránya az egyénben kialakuló mentális zavarok. Ez utóbbi körébe tartozik a kézírással kapcsolatba hozható, részképességeket befolyásoló funkcionális eltérések, mint a diszgráfia. Nem törvényszerű, hogy az egyébként életkoruknak megfelelő, átlagos felkészültségű tanulókat elkülönítsük írástudókra és funkcionális analfabétákra. Nem az a megoldás, hogy a lassabban haladókat felmentsük az írástanulás alól, hanem az, ha elveszszük tőlük a klaviatúrát, amíg nem boldogulnak a kalligrafikus írásmóddal. Különben egy életre megfosztjuk őket a kézírás élményétől, hasznától, felnőttkori boldogulásuk egy darabjától. Ha az alapokat leraktuk, tudatosítottuk a kézírás fontosságát, jöhet az sms, a chat, a mail, bennük a mosolyjelek, a sütik és társaik. Addig azonban nincs DVD, e-book, érintős tábla. Ne legyen szégyen a munkafüzet a 21. században sem! Az evolúció csúcsára jutó ember attól az, aki, hogy rendelkezik minden olyan képességgel, amit csak ő tud, senki más. Ennek pedig része az írni tudás. A gutenbergi örökség részesei vagyunk. Az írás és olvasás nem kiváltság, hanem az emberi kommunikáció létalapja, amitől senkit nem lehet megfosztani. Igaz, ma már nem agyagtáblába vagy bambuszrúdra vésünk, szépen csillog és vibrál előttünk a monitor. De hiszem, a kettő között mindig ott marad a papír, mint a gondolatközlés soha nem divatjamúlt formája.
Dr. Nagy Zoltán, Debrecen

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!