… hát beköszöntött a nyár. Legalábbis most néhány napig az volt, de
lehet, hogy a jövő héten megint mínuszok lesznek.
Árvíz van meg belvíz, sok ember esetében egy élet munkáját mosta el az áradás. Az izlandi vulkán abbahagyta a pipázást, de annyi minden jöhet még.
Közben telnek a napok, könyvhét volt a Vörösmarty téren, rengeteg bámészkodóval – és kevés vásárlóval. Futballválogatottunk annyi gólt kapott a hollandoktól, amennyit egész szezonban képtelen rúgni. „Új kapitány kellene”, mondják a hozzáértők – és a focihoz, mint tudjuk, mindenki ért –, bár nem hiszem, hogy az új kapitánytól a mieink tíz percnél tovább képesek lennének jól játszani.
Miközben ezeket a sorokat írom, telefonon keresnek az egyik sportlaptól, hogy kezdődik a labdarúgó- világbajnokság Dél-Afrikában, nézem-e majd, kinek szurkolok, és mi lett volna, ha mi, magyarok is ott lehetnénk, no meg biztonságos-e ott rendezni a vb-t.
Motyogok valamit erről meg arról, de az az igazság, hogy engem nem nagyon érdekel az egész. Persze, ha ott lenne a magyar válogatott, más lenne a helyzet, de ez olyan valószínűtlen, mint az, hogy palacsintázót nyissak a Marson.
Igen, töredelmesen bevallom, nem szakítom meg a kapcsolatomat a családommal, beszélő viszonyban maradok a feleségemmel, könyveket is fogok olvasni a futball-vb alatt. Nincsenek már személyes kedvenceim, nagy csatárok és legendás kapusok, maradnak a hosszú 90 percek egy-két ványadt góllal, kevés izgalommal és főleg a játék örömének a hiányával.
Sajnos a játékosság az, ami elmaradt a fociból, de talán az egész életünkből kezd kimaradni. Pedig én ezt választottam már egészen kisgyerek koromban, amikor mindenáron színész akartam lenni. A színházban ugyanis szín-játékot adnak elő, és szerencsés esetben ez a játék a játszónak és a nézőnek egyaránt örömet okoz. Higgyék el, ez nem csak játék a szavakkal! Olyannyira nem, hogy ha valaki színész, az bizony nem jelenti azt, hogy szín-ész…
Gálvölgyi János
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!