Ridley Scott az ókori Róma után újraírta a XIII. századi angol
történelmet is, csakhogy a Robin Hood korántsem sikerült olyan jól, mint
a Gladiátor.

 A történelmi hűséget persze igazságtalan is elvárni egy történelmi témájú akciófilmtől. Ám hiába lenyűgözően látványos, egy csipetnyi romantika és humor híján a legújabb Robin Hood-feldolgozás annyira száraz, hogy torkunkon akad közben még a pattogatott kukorica is.
Legalább nem egy újabb mesefilmet kellett megnéznünk az erdei betyár kalandjairól. Ridley Scott inkább egyfajta szabadságharcos mítoszt próbált teremteni, ám ezt már Mel Gibson William Wallace-szal annyira pazarul megcsinálta, hogy a szabadkőműves Robin Hood hozzá képest mezítlábas Ludas Matyi.
A történet olyan lyukacsos, akárcsak az ementáli – és mindig ott nyúlik, ahol nem kéne. A vérszegény párbeszédeknél is zavaróbb, hogy a karaktereket nem sikerült eltalálni az egyébként jó színészeknek sem. Cate Blanchett ridegebb, mint tündérkirálynőként volt A Gyűrűk Urában, és olyan acélos szüzet csinált Marionból, mint egy középkori Margaret Thatcher. Crowe-nak viszont sosem volt erőssége a hősszerelmes tekintet és a vágytól csillogó szempár – nehéz is lenne ezt elvárni, ha közben folyton becsípi a kezét az erényöv. Egyszerűen nem hisszük el nekik, hogy valaha is egymásba gabalyodnának, hiába tettek be a forgatókönyvírók számos olyan jelenetet, amelyben alakulhatna közöttük egy kis románc – a nő lesegíti a páncélruhát a férfi izmoktól duzzadó testéről, a férfi átles a fátylakon a nő budoárjába, amint az épp hálóingre vetkőzik... De így Apa és Anya se néz egymásra húsz év házasság után. Talán ha Kenneth Branagh rendezte volna őket, még alakul közöttük valami, vagy legalább látjuk őket együtt nevetni.
A gonoszok sem eléggé fenyegetőek, a szexfüggő János király és a kéjenc nottinghami seriff inkább a Fekete Viperában alakíthatna nagyot, a többi mellékszereplő pedig csupán művérdonor a művészi igényességgel filmezett és számítógépes technikával a lehető legpazarabbá átdolgozott csatajelenetekben. A zene azonban kivételesen sokat ad az élvezeti értékhez. Hol szimfonikusan monumentális, máskor bájosan rusztikus. A legjobban eltalált jelenetek is a falusi nép vidám bordalokkal kísért mulatozásai voltak. Tuck barát mézborából én is elfogadtam volna egy korsóval, hogy lecsússzon végre a sok betapadt pattogatott kukorica. (Robin Hood, forgalmazza a UIP Duna Film)

Bálint Orsolya

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!