Für Anikó a környezetvédelem Misa mackója

z A Pécsi Színházi Találkozón, az Arturo Ui megállítható felemelkedése című előadás után, amiben ön is játszik, beszélgetünk. Máshogy reagál a fesztiválon a közönség?
– Az árnyaltabb dolgok is bejönnek, a finomságokra is vevő a közönség.
z Az nem gond, hogy a pécsi Nemzeti színpada, nézőtere sokkal nagyobb, mint az Örkény Színházé?
– Ez is jó. A kiterjesztett tér nem elsősorban nagyobb hangerőt igényel, hanem azt, hogy meszszebbre terjesztjük ki a színpadi auránkat.
z A nagy tér nem hiányzik, mióta nem játszik a Madách Színházban?
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik. Szívesen játszanék nagy nézőtér előtt is.
z És a musicalek nem hiányoznak?
– A musicalek igazából nem. Lehet, hogy furcsán hangzik az én számból, de nem vagyok a műfaj nagy rajongója. A Kabaréban, A szerelem arcaiban, az Olivérben szerettem játszani. Ezekben a musicalekben vannak valódi szerepek, van igazi történetük. A zenéjük is igényes. A Madáchban töltött időszak szép volt, jó volt, elég volt. Sokat játszottam ott.
z Természetes volt, hogy átmegy a Mácsai Pál által igazgatott Madách Kamarába, amiből aztán Örkény Színház lett?
– Mácsainak volt egy elhamarkodott kijelentése, amikor 1998-ban, Kolos István rendezésében bemutattuk a Tribádok éjszakáját. A próbaidőszakban megjegyezte, ha neki egyszer színháza lenne, akkor nekem ott biztos helyem lenne. Betartotta a szavát. Amikor átvette a színházat, természetes volt, hogy én most már oda tartozom.
 z De azért időnként az Örkény Színházban is énekelhet, például a Jógyerekek képeskönyvében, ami abszurd, véres horror.
– Hogy valaki több mint húsz évig tartja fogva a saját lányát, és nemi kapcsolatot létesít vele, vagy feldarabolja az anyját, az az igazi horror, nem a Jógyerekek képeskönyve, ami fekete humorral néz szembe azzal a rémes világgal, ami az újságokból, híradókból árad.
z Megpróbál kicsit kimaradni ebből a világból?
– Én nem megpróbálok, hanem ki akarok maradni ebből a világból.
z A zöldmániája is ebből fakad?
– Nem. Ezt otthonról hozom, már az anyukám is zöldmániás volt. Missziómnak tartom a környezettudatos nevelést.
z Vezet is ilyen műsort a Duna Televízióban.
– Én vagyok a környezetvédelem Misa mackója. Ő a moszkvai olimpia emblémája volt. Ha az ismertségemet ennek a célnak a szolgálatába állíthatom, akkor ezt minden fórumon megteszem.
z Tulajdonképpen lehetne celeb, de ennek is valószínűleg tudatosan ellene megy.
– Hogyne. Szerintem sokan meg vannak győződve arról, hogy én valamit nagyon-nagyon eltolok, hogy nem szerepelek bizonyos műsorokban, sorozatokban.
z Hívták és nem ment?
– Persze. De ettől nem ítélem azt el, aki vállal ilyet, nem gondolom sehonnai, bitang embernek. Egyszerűen szemléletbeli különbségek vannak. Engem az ilyesmi nem érdekel.
z A Kihagyhatatlan nyilván éppen az ilyen műsorokról szól
– Akkor jó a színház és a paródia is, ha tétje van. Ez most sajnos húsba vágó téma. Elfajzott korban élünk ebből a szempontból. Persze a kenyéren kívül mindig kellett a cirkusz. De borzalmak, szélsőségek, aberrációk vannak a tévékben, az újságokban, és az interneten. Tudok erről, bár én nem vagyok internet- fogyasztó, számítógép közelébe se megyek, még így is bűntudatom van nem kellően ápolt emberi kapcsolataim miatt. De az ilyen hírekből készül az előadás. Például abból, hogy saját nagymamájába szeretett bele valaki, és most béranyától lesz gyerekük. Nem tudom, hogy egy-egy ilyen hírtől elájuljak-e vagy hányingerem legyen. Mi kifordítjuk ezeket a híreket, és így akarunk valamiféle valóságesszenciát adni, hiszen ez a mocsok dömpingszerűen elönt mindent, az ajtó alatt, az ablakréseken is az ember arcába folyik. A színháznak erre reagálnia kell. Dömötör András rendező, Várady Zsuzsa dramaturg, Tasnádi István író, a mi improvizációinkat, „agymenéseinket” összefésülik, egységes produkciót hoznak létre belőle. Egy csomó szituációban mindenki játszik mindent. Az a lényeg, hogy a félelmeinket kisikítozzuk, kikiabáljuk, kibeszéljük magunkból.

Bóta Gábor

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!