Amire oly sokáig egyre izgatottabban vártunk, tegnap délután kezdetét
vette – sajnos immár sokadszor nélkülünk – és már sokadszor
döntetlenekkel.
Régebben a nyitónapokat egy szem csikorgó 0-0 jellemezte többnyire, most egy telt házas „gólgazdag” 1-1 is jutott nekünk még az első napra. Vajon miért van az, hogy a vébé nyitány döntetlenjére szinte mérget lehet venni? Erre egy lovastörténettel válaszolok. Fiatal színész koromban majdnem játszottam a Szász Péter rendezte „Kapaszkodj a fellegekbe” című magyar–szovjet kooprodukciós filmben, melyből aztán egyeztetési nehézségek miatt végül kimaradtam. Még a készülődés közben a Tattersaalba jártunk lovaglást tanulni. Hogy jön ez a foci-vébé döntetlenjeihez? Már mondom is. Messze a legügyetlenebb és leggyávább voltam a színésztársaim között, de én soha nem pottyantam le a lóról, ők a bátrak, meg sűrűn. Annyira rettegtem az eséstől, hogy mikor már két lábra állt velem a ló, még akkor is rémültem, görcsösen öleltem a nyakát, s nagy nehezen fent maradtam. (Kép is van róla.) Nos, a csapatok is így rettegnek, ezért olyan óvatosak, ezért félnek, főleg az első mérkőzéseken, évek munkáját egy hibával tönkretenni, inkább besűrűsödnek, passzolgatnak a mezőnyben, mert úgy gondolják, egy ponttal, a döntetlennel legalább fent maradnak a lovon. Bevallom, hogy kicsit úgy vagyok a „magyarválogatottmentes” vébékkel, mint Petőfi a „zordon Kárpátokkal”. Tán csodálom, ám de nem szeretem így ezt a számomra tét nélküli labdazsonglőrökkel és „zongoracipelőkkel” tarkított világforgatagot. Természetesen úgy a nyolcaddöntők táján majd egész biztosan elkap a „gépszíj”, addigra még kedvenc csapatom is születik, mint eddig mindig. Általában egy-egy totál esélytelen meglepetéscsapatba szeretek bele Geráék híján. Ilyen volt például annak idején Dél-Korea. És most egy emlék. Édesapám évtizedekig jó nevű labdarúgó-szakosztályvezető volt, így a nyarakat – az 54-est is – a Vasas római parti csónakházában töltöttem, mint kiskamasz, készültem a svájci vébére 11 évesen, mint labdaszedő… Jól hallották!! A dörzsölt, jó humorú Vasas-focisták szintén ott üdültek és elhitették velem, hogy ha sportszerűen készülök, futóedzéseket tartok, bekerülhetek az 54-es vébén induló Magyar Labdaszedő Válogatottba. Én elhittem. Rót-tam a köröket a Rómain, ők meg stopperórával mérték az időt. Máig fáj az átverés, de lehet, hogy egy Magyar Labdaszedő Válogatott hamarabb kijut a vébére, mint a focistáink.
Koltai Róbert
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!