Baj van azzal a fránya labdával

Ráadásul ritka módon egybecsengtek a vélemények az adidas cég által kitalált és elkészített Jabulanival kapcsolatosan, amennyiben majdhogynem kivétel nélkül szapulják hetek óta, kritizálják szinte egyfolytában és legfőképpen a vb-n érdekelt válogatottak jeles hálóőrei. Persze érthető, hogy a kapusok reagáltak elsőként és a legélesebben, hiszen végső soron az ő bőrükre megy ki a játék: hiába ragyogó képességű, elismert a posztján valaki, ha a dél-afrikai sportági csúcstalálkozón, a legfontosabb focieseményen netán éppen az ő hibájából veszít a csapata. Mert mondjuk elnézett, bevédett lövést, fejest, mellényúlt szabadrúgásnak, de nem azért, mert pocsék formát fogott ki, vagy mert dekoncentrált volt, hanem mert kifogott rajta a „csodagömböc”…
Nyilván nem azonos persze a kapuban álló ember és a kapura lövő játékos nézőpontja, logikus, hogy ami a hálóőrnek adott esetben rendkívül zavaró, az a támadónak maga a gyönyör netovábbja: aki rúgja, élvezettel követheti a labda kiszámíthatatlan légi útját, míg a kapus összeszorult gyomorral, izgatottan, hihetetlen összpontosítással igyekezhet kitalálni a röppályát, és hárítani az olykor majdhogynem háríthatatlant. A Jabulanit, ami a dél-afrikai zuluk nyelvén ünnepséget jelent, elsősorban az jellemzi, hogy leginkább egy strandlabdára, gumilasztira emlékeztet, s abban is hasonlít a „vízi változatára”, hogy a levegőben összevissza cikázik, vagyis irányt változtat, nemritkán követhetetlen és kifürkészhetetlen módon. E tulajdonsága miatt a mezőnyjátékosoknak sem mindegyike ünnepelte a Jabulanit, mondván, nem lehet igazán pontosan és jól célozni vele. A bombázókat, a nagy erejű lövésekre képes futballistákat azonban ez a szempont nem zavarja, aligha befolyásolja, ők úgy vannak vele, hogy elég, ha hatalmas erővel megküldik a játékszert, az pedig szitálva, imbolyogva száguld majd végcélja, a háló felé, s jó eséllyel be is akad a kapuba a várhatóan gyakorta kiszolgáltatott szituációba kerülő kapus mellett (vagy éppen fölött, alatt, lába között).
Miközben sorjáznak a lesújtó vélemények a labdarúgó-világbajnokság hivatalos labdájáról, amelyet a portások zöme – a megnyilatkozások alapján egyértelműen – az ellenfelet segítő ellenségnek tekinti, megjegyzendő, hogy nem új keletű átkozódásokról van szó. A kapusok tudniillik korábban sem csapkodták térdüket örömükben, amikor a vb-k mindenkori hivatalos labdájával megismerkedtek, merthogy a meccsek központi tárgyi szereplője sosem abból a megfontolásból, és olyan technológiá-val készült, hogy kedvezzen a háló előtt őrködőknek. Éppen fordítva történt: a műszaki fejlesztések rendre annak elérését szolgálták, hogy a lehető legkacifántosabb útvonalon, akár a becsapódás pillanatában is még változtatva mozgásirányán, a kapust kicselezve jusson be a kapuba. A Jabulani a modern irányzat folytatásának termékeként minden korábbinál veszedelmesebb kapus szempontból, s mivel ez már az első éles „lőgyakorlaton”, a Jabulani hivatalos kipróbálásakor kiderült, a hálóőrök egyre-másra kiáltották világgá, panaszolták el, hogy bizony a találmány (megint) csakis az ő kárukra lett olyan, amilyen, s szerencsés legény a talpán az, aki majd hibátlanul lesz képes hárítani a felé száguldó lövéseket.
A címvédő olaszok 1-ese, Gianluigi Buffon  az elsők között zúdult fel a Jabulani láttán és a komoly nehéz-ségeket okozó védési kísérleteket követően. A legfőbb vb-esélyesek között emlegetett brazilok kapusa, Julio Cesar, s a szintén „aranygyanús” Európa-bajnok spanyolok leghátsó embere, Iker Casillas is már-már szalonképtelen kifejezésekkel illette az újdonságot, az idézhető jelzők között említhető a borzalmas, a szörnyűséges, a katasztrofális, a teljesen használhatatlan, a játékra alkalmatlan, de a betegesen csapongó, az őrültek gyártmánya minősítés is előfordult.  Mi, magyarok nem vagyunk ott ugyan ezen a vb-n (sem), de autentikus véleményformálónak tekinthetjük a nemzeti együttesünk kapusát, Király Gábort, aki abszolút éles helyzetben próbálhatta ki a Jabulanit, jelesül a május végi magyar–német előkészületi mérkőzésen.  Anélkül, hogy akár a labda „varázserejéről” próbálnánk ötletelni, akár – az amúgy nagyon is remekül védő – Király nyakába óhajtanánk varrni a végeredményt, csupán rögzítjük a tényt: a vendégek háromszor is bevették a kapunkat a Puskás-stadionban. Ám de nem lehet sokkal jobb a véleménye a játékszerről Fülöp Mártonnak sem, aki meg a minapi hollandiai „kalandtúra” (az amszterdami 6-1-es vereség) szenvedő alanyaként nyúlhatott maga mögé a hálóba fél tucat alkalommal is, hogy kikotorja onnan a Jabulanit…
A pártatlan szemlélő persze okkal mondhatja azt, hogy őt a legkevésbé sem érdekli a kapusok panaszáradata, s bizony abban bízik, hogy rengeteg gól – benne akár potyagól is – lesz a vb-n, éppen a játékszer ama két fő tulajdonságának köszönhetően, hogy rettentően gyors, és kiszámíthatatlanul kacsázó a mozgása.
Az adidast – legalább is a cég gyors reagálása szerint – alaposan meglepte a bírálatok özöne, mert a német gyártó állítja: a Jabulani akármilyen körülmények közepette stabilan repül és tökéletesen tapad, amellett eddig soha nem tapasztalt repülési tulajdonságok jellemzik. „A lehető legpontosabban lehet vele célozni, ugyanakkor a fogása tökéletes, s a levegőben rendkívül szépen száll” – fogalmazott Thomas van Schaik, az adidas PR-vezetője. Az adidas sorozatban tizenegyedik alkalommal készítette el a futball-világbajnokság hivatalos labdáját, s a vállalat képviselői a csoportsorsolás előtt megtartott decemberi bemutatón a portéka további dicséreteként azt is mondták, hogy eddig ez a leggömbölyűbb vb-labda. A játékszer, hogy a „látszatról” is szóljunk, fehér alapfelületű, amelyen színes mintaként három, tompított élű háromszög látható. A hivatalos magyarázat szerint a 11 szín a 11 hivatalos dél-afrikai nyelvet, a 11 helyi törzset, valamint az afrikaiak lelkének sokszínűségét szimbolizálja.
Van Schaik állította, hogy az elmúlt hónapokban különböző bajnokságokban alaposan tesztelték a Jabulanit, ráadásul a vb-résztvevőknek külön is biztosították a lehetőséget a kipróbálásra, hogy legyen idejük alkalmazkodni az új fejlesztésű labdához. A szóvivő hozzátette, a futball történetében a világbajnokságok előtt szinte mindig érte kritika a labdákat, hogy aztán a tornák után mindig el is hallgassanak az ellenséges hangok. Majd meglátjuk, hogy ezúttal is így lesz-e…
Ami már most bizonyos: a Jabulani csaknem 120 euróba (Magyarországon 29 900 forintba) kerül, s a profitvadászok várakozása szerint szerte földön akár 20 millió példányt is értékesíthetnek belőle. Arra számítanak, hogy – a vb-csapatok kapusait, tehát tucat embert leszámítva – a tömegek, mint a cukrot, úgy fogják venni és vinni a Jabulanit. Nekik igazi ünnepséget jelent a játékszer birtokba vétele, akárhogy viselkedik is a levegőben.

(Jamzon)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!