A tinédzser, aki meglepte a pingpongvilágot

 
Mikor és hány évesen kezdett el pingpongozni?
– Másutt minden gyerek körül ott van a focilabda, nálam otthon a pingponglabda, meg az asztal volt a menő, mert édesapám ismert játékos volt. 2000-ben, kilencévesen igazoltak le a Malév csapatába. Innen kerültem a BVSC-hez, majd pedig egy kínai érdekeltségű klubhoz, a Winkhez, amely egy kínai cipőket árusító cégnek a magyarországi vállalata.
Jelenleg a világon az ázsiai asztaliteniszezők viszik a prímet, és ezen belül is a kínaiaké a főszerep. Ezek szerint elegendő az, hogy egy kínai csapatban játsszon ahhoz, hogy ekkora ugrást hajtson végre.
– A hasonlatban van valami, mert jó ideje kínai edzőm van, Wei-Jin-Qui, aki neves tréner az ázsiai országban, hiszen sokáig ő volt a kapitánya a kínai női asztalitenisz-válogatottnak.
Asztalitenisz vagy pingpong?
– A hivatalos név az asztalitenisz, de mi magunk között is csak pingpongnak nevezzük.
Hamar kitűnt a tehetsége?
– Egy évvel a leigazolásom után egy emlékversenyen, amely a korosztályos gyerekeknek volt kiírva, a második helyen végeztem. Innen kezdve egyenesen ment felfelé az utam, persze hosszú éveknek kellett eltelnie ahhoz, amíg az első igazi sikeremet elértem.
Az mi volt?
– Az ifjúsági Európa- és világbajnokságon szereztem érmeket, egyéniben az Eb-n bronzérmes voltam, míg vegyes párosban Európa-bajnoki címet szereztem Madarász Dórival és a világbajnokságon ugyancsak vele ezüstérmes lettem.
Amint az kiderült, a családi kötődésnek köszönhető a sportágválasztás. Édesapjának mi volt a legjobb eredménye?
– Egyszer magyar bajnoki döntőt játszott, de a válogatottságig nem jutott el.
A világbajnokságon meglepetésgyőzelmeket aratott. Kié volt a legnagyobb skalp, amelyet sikerült megszereznie?
– A dél-koreai Oh Szang Euné, aki a világranglista 13. helyét foglalja el.
Ha éppen nem sportol, mivel tölti a legszívesebben az idejét?
– A barátokkal szívesen focizom, biliárdozom és dartsozom. Amellett készültem az érettségire is, de az igazi hobbim maga az asztalitenisz.
Hogy tudja összeegyeztetni a napi edzésmennyiséget a tanulással?
– Hosszú évek óta magántanuló voltam, és talán ez is közrejátszott abban, hogy teljes odaadással tudtam koncentrálni a játékra.
Ezek szerint elmondhatjuk egy szójátékkal a kínai kapcsolatra utalva azt, hogy életében egyelőre pingpong van csak?
– Valahogy így van, mert ahhoz, hogy ma valaki a nemzetközi élvonalba tudjon kerülni vagy ott maradni, naponta hosszú órákat kell eltölteni az asztal mellett.
Ha valaki a világbajnokság előtt azt a nevet mondta volna, hogy Kosiba Dániel, úgy véljük, kevesen tudták volna, hogy kiről van szó. Mi erről a véleménye?
– Egyetértek vele, mert szerintem korábban a sportág igazi hívei ismerték csak a nevemet. Más sportág menőivel ellentétben mi végig tudunk menni úgy az utcán, hogy nem ismerjenek fel.
Milyen cél lebeg a szeme előtt?
– Mint minden sportolónak az, hogy eljussak a csúcsra. Persze ebben a sportágban ez nagyon nehéz, hiszen Ázsiában több száz millióan űzik ezt a játékot, és csak nagyon kevés európainak sikerül néha-néha elcsípnie egy ottani versenyzőt.
A pingpongra tette fel az életét. Mikor megy ki Németországba?
– A Düsseldorf csapatának a fiókegyüttesében, a Hagenben kezdem meg profi pályafutásomat, amely a Bundesliga másodosztályában szerepel. Szerintem jó iskola lesz, és jó edzőpartnerekkel fogok készülni, hiszen kínai játékos is van a leendő társaim között.
Ha már a kínaiak szóba kerültek, azt hiszem, a magyar válogatott azon kevesek közé tartozik, ahol nincs honosított ázsiai játékos. Ez hátrányt jelent?
– Nem sovinizmusból mondom, de mi büszkék vagyunk arra, hogy tiszta magyar csapattal tudtuk elérni azt, hogy a világbajnokságon a 8. helyen végezzünk, mert szinte minden európai országban akad egy-egy honosított ázsiai játékos.
Mivel lettek volna elégedettek a világbajnokság megkezdése előtt?
- Úgy keltünk útra, hogy az a fő cél, hogy bennmaradjunk az elit csoportban, vagyis a 30 közé kellett volna jutnunk. Hála istennek ezt messze túlteljesítettük, mivel a 8. helyen zártuk a vb-t.
Felkészült arra, hogy idegenben kell élnie?
– Nem leszek egyedül, mert Jakab János barátom és csapattársam már több éve Németországban pingpongozik, éppen a Düsserdorfban.
A legnagyobb sikerét eddig a fiataloknál a vegyes párosban érte el. Melyik számot kedveli a legjobban: az egyénit, a párost vagy a vegyes párost?
– Az természetes, hogy mindenki egyéni sikerekre vágyik, de úgy fogalmaznék, én legszívesebben a csapatot szeretem, amikor egymásért kell küzdeni és harcolni, ilyenkor nekem mindig jobban megy a játék, mint amikor párosban vagy egyéniben küzdöm. Remélem, hogy csapatunk a jövőben is kitesz majd magáért.

Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!