Nincs teljesíthetetlen ígéret az új csomagban

z Mit gondol az Orbán-kormány gazdaságpolitikai-pénzügyi rajtjáról?
– A múlt heti megszólalások – Kósa Lajosé, majd másnap Szijjártó Péteré – eléggé jelentős zavarokat okoztak a nemzetközi pénzvilágban, és komoly veszteséget a magyar gazdaságnak. Rögtön 12 forintot zuhant a forint az euróhoz képest és a részvényindexek is lejtmenetbe kezdtek, s az eurót is megrendítette kissé ez a bejelentés. Nem csoda. A görög probléma óta az eurózóna helyzete kényes, labilis. S ebbe rontottak bele azzal, hogy Magyarország – amelyről az EU és az IMF is kinyilvánította, hogy jó úton jár, és elindult itt a konszolidáció – az „államcsőd közelébe” jutott. És komolyan vették a befektetők, az elemzők is, hisz’ ami elhangzott, azt nem egy ellenzéki párt hangoztatta, amelyik felelőtlenül riogathat, hanem a felelős kormányzó párt. Fokozott volt a várakozás kül- és belföldön ezután, s a miniszterelnök által a héten bejelentett 29 pontos gazdasági akcióterv megnyugtatólag hatott a befektetőkre. Elsősorban azért, mert leszögezte: a 3,8 százalékos államháztartási hiánycélt a kormány tartani akarja, s ennek rendeli alá a programját. Ám számszerűen kidolgozott, konkrét intézkedési tervek híján még nem lehet tudni, hogy az akcióterv – ami még egy elképzelés – alapján tartható-e a hiánycél. Kétségtelen: vannak benne komoly, százmilliárdos hatású tételek és kisebb hangulatjavító intézkedések, mint például a magánszemélyek közötti munkaviszony után adót eddig is elvétve fizető háztartási alkalmazottak, bébiszitterek adókötelezettségének eltörlése. Ám ennek van egy negatív üzenete, nevezetesen, hogy nem is kell minden munkajövedelem után adózni.
z Milyen hatással lehet ez a rajt és ez a pakk a forint árfolyamára és az ország világpiaci megítélésére?
– Elegyes a csomag, és mivel a részletei kidolgozatlanok, nem lehet prognózist adni. Ha elfogadjuk, hogy mindez az idei 3,8 és a jövő évi 3 százalék alatti hiánycél megtartása mellett válik valóra, akkor erősödhet a forint, és javulhat a magyar gazdaság megítélése. Ám, hogy mennyi időbe telik, míg „lecseng” a rossz kommunikáció negatív hatása, azt nehéz megjósolni; pszichológus tudná csak megmondani, hogy egy befektető bizalma menynyi idő múltán tér vissza, és mikor lesz 275 forint egy euró. Valószínűleg hónapokig tart. S a következmények éppen azokat a devizahiteleseket sújtják, akikért előtte könnyeket hullajtott a kormány… Sok múlik az akcióterv konkrét lebontásán, de azon is, hogy elkövetnek-e újabb hibát, s hogy milyenné alakul közben a világgazdasági környezet.
z Ha egykulcsos 16 százalékos adórendszert kívánnak, miből lehet előteremteni a kétkulcsos megszűnésével a rendszerből kieső százmilliárdokat?
– Tudni kell, hogy eléggé kevesen estek bele a 32 százalékos felső adósávba; a magyar polgárok nem arról híresek, hogy igazán adótudatosak. A többség mindent meg is tett, hogy kimeneküljön a magasabb adókulcs alól és a 17 százalékos sávban maradjon. Sőt, körülbelül 1,3 millió dolgozó van minimálbéren bejelentve, és közülük nyilván sokan komolyabb jövedelemre is szert tesznek a saját vállalkozásuktól vagy más munkaadótól – közvetlenül zsebbe. Az adószakértők becslése szerint 3-400 milliárd forint esik ki az adórendszerből, ha eltörlik a felső adósávot és 1 százalékkal 17-ről 16-ra csökkentik az egyetlen megmaradó adókulcsot. A becslés szerint 300 milliárd forint jöhet be abból, hogy a kormány két év alatt megszünteti az adójóváírást, így a minimálbért is adókötelessé teszi. Ez elvben tehát nem terhelné a büdzsét, de nem tudni még, hogy az egysávos adórendszert szuperbruttósítás mellett akarják-e megvalósítani, vagy ne adj’ isten a szuperbruttót is eltörlik. S elhangzott: a családit kivéve el akarnak törölni minden adókedvezményt. Ez támogatható, hisz’ az adórendszerre ráfér az egyszerűsítés. De azt sem lehet még tudni, hogy a gyermekek számát hogyan veszik majd figyelembe a kedvezménynél…
z Az adórendszer családivá tétele államháztartási szempontból milyen eredménnyel kecsegtet?
– Lehet ebből a büdzsében nullszaldó, de nyereség vagy veszteség is. Attól függ, hogyan alakítják. Lehet igazságosabb is az adórendszer, ha jobban függ a gyermekek számától az adó, mint a jövedelemtől. Az adózás hatálya alá eső kimutatott jövedelmeket ugyanis viszonylag könnyen tudják manipulálni, s elképzelhető, hogy így majd kevésbé lesznek érdekeltek a valós jövedelmek eltitkolásában. Az alacsonyabb adókulcs mellett megéri az adózónak kifehéríteni a jövedelmét, s ezzel szélesíteni lehet az adóalapot és hosszú távon növelni a költségvetés bevételét. Ám rövid távon aligha. Az adómorál nem változik egyik napról a másikra.
z Hogyan hat az 500 milliós árbevétel alatti cégek társasági adójának mérséklése?
– A kis- és középvállalkozások kétharmada veszteséges. Magyarán: ők eddig sem fizettek adót. Ha nem 19, hanem csak 10 százalék adót nem fognak megfizetni, az a büdzsé szempontjából mindegy. A maradék adózó egyharmad kapja meg valójában ezt a kedvezményt, s így már nem olyan nagy a költségvetésből hiányzó summa, ha rövid távon biztosan negatív is lesz a hatása. Ám ha a nyereségesek köre, és ezzel az adóalap kedvezőbb gazdasági körülmények között szélesedik, akkor még ez is hozhat többet az államháztartás konyhájára.
z Ugyancsak csökkenti a büdzsé bevételét a kisadók, az öröklési és ajándékozási járulék, az adózott jövedelemből magánszemélyek által foglalkoztatottak adójának eltörlése. Ezeket ellensúlyozhatja a minimálbér megadóztatása? Ha nem, akkor mi?
– Amennyiben adómentes lehet a munka, ha nem vállalkozásokkal, hanem magánszemélyekkel végeztetjük – teszem azt – a házépítést, akkor ezzel a szürke vagy a fekete gazdaság előtt nyílik új lehetőség. Hisz’ akkor érdemes lesz majd mindent magánszemélytől megrendelni – mert úgy adómentes. S ez ellent is mond annak, hogy 1,3 millió embert akar a kormány bevonni a személyi jövedelemadó hatálya alá. Ezt és a többi kieső kisebb tételt a minimálbér megadóztatása nem ellensúlyozhatná, hiszen annak az egykulcsos adó bevezetésével keletkező hiányt kellene fedeznie. A 200 milliárdos bankadó és a közszolgáltatások idénre tervezett 120 milliárdos visszafogása lehet ezeknek a fedezete.
z Mit gondol az állami bértömeg 15 százalékos mérsékléséről, a közpénzekből gazdálkodók szoros kincstárnoki ellenőrzésről?
– Minden eddigi kormány próbálta az államigazgatási szférát visszaszorítani. Az elmúlt hetekben arról volt szó, hogy minisztériumok összevonásával államtitkári posztok szűnnek meg. Egy 15 százalékos bértömeg-csökkentés azt jelenti: a béreket csökkentik és/vagy a létszámot. Ez meglehetősen drasztikus intézkedés: olyan megszorítás, ami miatt, ha csak szó esett róla, az elmúlt 8 évben mindig szidták a regnáló kormányt. Eddig a szakszervezetek nem csekély része politikailag, úgy tűnt, inkább a Fidesz mellett állt, hisz’ rendre olyan követelésekkel jött elő, amelyek túlmentek a szakszervezeti bérharcon. Érdekes belpolitikai fejleményeket hozhat, ha a Fidesz-kormány, amelyik fűt-fát ígért nekik, létszámot, bért csökkent, mondjuk, a MÁV-nál. A szoros kincstárnoki ellenőrzésen pedig nem is tudom, mit értenek. Hisz’ nem voltak költségvetésből gazdálkodó ellenőrizetlen szervezetek; az Állami Számvevőszék ellenőrizte mindet. Azt hiszem, ez inkább a jelentős autonómiával rendelkező intézményeknek szóló kormányzati üzenet. Ilyen a Nemzeti Bank, amely azért élvez autonómiát, mert az EU-ban általános norma a jegybank anyagi függetlensége. Nem is hallottam még olyanról, hogy egy EU tagország jegybankját kormánymegbízott „kincstárnok” ellenőrizné.
z A bértömeg visszafogása, a bankadó, a minimálbér megadóztatása együtt elég fedezet az adóengedmények miatt kieső összeg pótlására és a költségvetési hiány mérséklésére?
– Gyakorlatilag még nem tudni. Elvileg lehetnek elégségesek, ha jövőre növekedni fog a gazdaság, és ha nő a GDP. Azt hiszem, azért kezdtek a gazdasági akcióterv hallatán megnyugodni az elemzők, mert nem ígért ez a tervezet sem teljesíthetetlent, sem olyasmit, ami felborítaná az idei és a jövő évi költségvetést. A megvalósíthatóság határán van minden. Ám nehezen tudom elképzelni például azt, hogy a bankoktól, biztosítóktól és lízingcégektől a különadóval 13 milliárd helyett 3 esztendőn át évi 200 milliárdot vonjanak el.
z Ha mégis így esne, nem romlanának a pénzintézetek hitelkondíciói?
– Korábban a bankszektornak összesen 350-400 milliárdos profitja volt, ami a válságban 300 milliárdra csökkent. A pénzügyi szektorban a legnagyobb profitot a bankok termelték ki, a biztosítók jóval kevesebbet, a lízingcégeket pedig a bankok konszolidálták. Ekkora elvonás gyakorlatilag elvinné az egész magyar pénzügyi szektor profitjának a felét. Ezt nem szabad megtenni, hiszen a bankok a profitból emelnek tőkét. Az elmúlt 10 évben rendszeresen erre fordították a profitjuk nagyobbik részét. A válság idején a hazai bankok külföldi anyabankjai pluszforrásokat fordítottak a feltőkésítésre; épp az elmúlt héten emelt tőkét az MKB Bank bajor tulajdonosa. Ha egy banknál szorít a cipő, kénytelen csökkenteni a kockázatot: kevesebbet hitelez. Ha most, a válságban a bankok nem hiteleznének többet, annak az egész gazdaság a kárát látná. S a hatalmas elvonás legnagyobb károsultja éppen az OTP lenne, mert az termelte meg a bankszektor profitjának a kétharmadát, s e bank pozícióit rontaná leginkább a kormány. Amely pedig szem előtt szokta tartani, hogy sikeresek legyenek a regionális szerepet betöltő nemzeti társaságok, amilyen a MOL és az OTP. Ez a döntés az ország gazdasági potenciáljának és imázsának sem tenne jót.
z Meglebegtették, ám végül nem esett szó a magánnyugdíjpénztárak „viszszaállamosításról”. Mit gondol miért nem?
– Azt hiszem egyszerűen azért, mert megijedtek a pénzpiaci fejleményektől, amiket az államcsőd említése kiváltott. Ezzel a döntéssel ugyanis nemcsak egy egykor elfogadott reformlépést vonnának vissza, de a magányugdíjpénztárak rovására enyhítenék a költségvetési szigort. Az így elvont pénzzel akár 5 százalékkal is csökkenthetnék a büdzsé terhelését, ám cserébe föláldoznák a jövőt. Egy ilyen államosítási akció megrendíthetné a magyar pénzpiacba vetett bizalmat, és akkor ki venné meg a magyar állampapírokat?…
z Meg tudják-e oldani a nagy ellátórendszerek reformját?
– A nálunk is fejlettebb Nyugat ugyan időről időre szóvá teszi ennek szükségességét, de türelmesen vár, mert ott sem oldották
meg a reformokat; politikai háborúságot okoznak az ilyen próbálkozások Franciaországban, Németországban és sok más fejlett államban is. Ott sem tudják a nyugdíjrendszert fenntartani és az állami egészségügyi ellátásokat finanszírozni. Nálunk is minden eddigi reformlépés komoly érdekkonfliktusokkal járt, gondoljunk csak a 300 forintos vizitdíjra, amit a nép „fúrt meg”, és ezt a Fidesz szorgalmazta. A reformokhoz az Orbán-kormánynak azt kellene végigvinnie, amit a Gyurcsány-kormány elkezdett. Csak drukkolni tudok, hogy talán az általuk vágyott tízévnyi kormányzás alatt sikerüljön ezt megtenniük minden olyan érdekcsoport ellenében is, amely a Fidesz szavazóbázisának a része. Azt hiszem, el kell felejteni, hogy mit mondtak korábban, és meg kell várni, hogy most mit mondanak – és mit tesznek. Hiszen ‘98–99-ben jelentős megszorításokat vezettek be, miközben az ellenkezőjét kommunikálták.
z A mostani 29 pontoshoz hasonló csomagot próbáltak-e valóra váltani a szomszédos országok, más EU-tagállamok? S milyen eredménnyel?
– A szűkebb és a tágabb környezetünkben a kormányok mind jövedelmeket csoportosítanak át, adókat rendeznek át, egyszerűsítenek; a románok, a portugálok, a spanyolok épp ilyen vagy még keményebb megszorításokra kényszerülnek. Ebben én nem látok semmi „forradalmit”. A bankadót is kivetik mindenhol. Csak azzal a különbséggel, hogy az USA-ban, Angliában, Németországban, Franciaországban tényleg rengeteg pénzt pumpáltak bele a kormányok a bankrendszerbe, Magyarországon viszont nem. Bár a mostani érvelés szerint az állam „segített” a bankoknak, és most kellene törleszteniük a bankadóval, itt egyedül a Földhitel- és Jelzálogbank kapott 30 milliárdos állami tőkeemelést. S a magyar pakknak van egy eleme, amely a többiben nincs meg: sehol nem csökkentik ilyen válságos időszakban a személyi jövedelemadót. És sajátos a devizaalapú jelzáloghitelezés megtiltása is. Ezzel én nem értek egyet. Először is azért, mert egy olyan szerződéses viszonyba akar beavatkozni az állam, ami csak a hitelesre és a hitelezőre tartozik. Az még talán elfogadható lenne, hogy a svájci frank vagy jenalapú hiteleknél megtiltsa a jelzálogot, de az euróalapú hitelek esetében nem. Hiszen reményeink szerint néhány éven belül nálunk is euró lesz.

Vasvári G. Pál

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!