Szénfilléreket is tartalmaz az áramár

A neves kutató úgy véli, a moratórium inkább az új kormány jelzése, akár drasztikus intézkedésekkel is kész határokat szabni a piacon működő nemzetközi cégek „nyereségorientáltságának”. A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság szóvivője a szolgáltatók „milyenségére” hívta föl a figyelmet, az Elmű kommunikációs igazgatója pedig kifejtette, hogy a jelenlegi áramár „szénfilléreket” is tartalmaz, vagyis az árral a fogyasztók bányát is támogatnak.
Hatósági ára lesz a lakossági és kisfogyasztói energiának ismét: a parlament a héten elfogadta azt a két törvénymódosító javaslatot, amelyeket Rogán Antal fideszes képviselő – budapesti, V. kerületi, belváros-lipótvárosi polgármester, amúgy közgazdász – nyújtott be. A gázellátásról (GET) és a villamos energiáról (VET) szóló törvény „íródott” egy kicsit át: eszerint az őket ellátó „egyetemes szolgáltatók” – a kifejezés az angol universal magyarítása – szóban forgó árait nem a Magyar Energiahivatal elnöke, hanem újra az illetékes miniszter határozza meg. Jelen helyzetben Fellegi Tamás, az energetikát is felügyelő nemzeti fejlesztési miniszter. A földgáz- és a villamosenergia legmagasabb rendszerhasználati díját is a miniszter állapítja majd meg, tételesen, országosan egységes rendszerben. A kormány amúgy egy hete, a hétvégi kormányülésen döntött az energiaszolgáltatás területén bevezetendő ármoratóriumról. Ez azt jelenti a zsebünkre lefordítva, hogy júliustól nem emelkedhet a lakossági gáz és az áram ára mindaddig, amíg a miniszter rendeletet nem alkot az új árszabályozásról. A kormányzat kommunikációja szerint erre az egyébként EU-konform „átmeneti megoldásra” azért van szükség, mert az árbefagyasztás lehetőséget ad olyan új árszabályozási rendszer kialakítására, amely biztosítja, hogy valós költségeket tükröző szolgáltatási árak alakuljanak ki, s a versenyre se legyen torzító hatással.
Július 1-jétől amúgy valamivel kevesebbet kell fizetniük a hazai háztartásoknak az áramért; az úgynevezett végfelhasználói ár szolgáltatónként eltérő mértékben, 1,5-5,8 százalékkal csökken. Az Elműnél például egy kilowatt óra 48,50 – ez 46 lesz, benne az árrés egyébként nm számottevő: nem egészen 2 forint. A magas, 25 százalékos áfa az adó az állam számára. A magyar árampiac liberalizációja 2003. január 1-jén, a gázpiacé 2004. január 1-jén kezdődött – az elektromos áram piacán a hatósági áras közüzem 2007. december 31-ig, a földgázpiacon ugyanez 2009. július 30-ig működött. Azóta a lakosságot, a kisfogyasztókat – s átmeneti ideig a közintézményeket – az egyetemes szolgáltatók kötelezettsége ellátni, de a fogyasztók szabadon választhatnak a szabadpiac és az egyetemes szolgáltatók között. Nota bene: ez a „szabad választás” nemigen működik a szakemberek szerint részben információ, részben bizalom, részben pedig ügyviteli nehézségek okán, s mint ahogy azt Kathi Attila főosztályvezető, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság szóvivője gyakran hangoztatja: soha nem a jövőbeni, hanem a volt szolgáltatóval gyűlik meg a szolgáltatót cserélő gondja… Az árak kétségtelenül kulcsszereplők számunkra az energiapiacon, mivel egy átlagos család havi jövedelmének akár a harminc százalékát is ki kell, hogy fizesse az energiáért – ha nem akarja, hogy villámgyorsan kikapcsolják a közüzemi szolgáltatásból. A túl alacsony árak viszont pazarlóbb energiafelhasználási szokásokat tesznek lehetővé; ugyanakkor sok monopolisztikus helyzetű ellátónak meg lehetősége lehet az árakat negatívan befolyásolni. Az államnak a fogyasztók érdekében gondosan koordinálnia kell, hogy ezeket az áremelő törekvéseket letörje. Érdekes példa erre Franciaország, ahol a szolgáltatók belső életébe az állam nagyon is beleszól – ehhez képest a magyar energiaprivatizációban részt vevő egy-két cég – az európai uniós állásfoglalásával szembemenve – perli a magyar államot „garantált haszonért”.
Nézzünk egy-két fogyasztót. Véletlenül két Mártát. Egyikük 68 éves nyugdíjas: budapesti, erzsébetvárosi nagyméretű lakásának közüzemi díjaival naná, hogy igyekszik takarékoskodni. Családi tradíciók okán nem adja el, nem cseréli kisebbre, de ha hideg van, csak egyetlen szobát és a konyhát fűti gázzal. Nem fázós, 18-20 fok számára elegendő. Nyáron a gázszámlája 3000-3500 forint, télen 10 ezer fölé megy. Nyugdíja viszont az idén először emelkedett valamivel 100 ezer fölé… Teljes  rezsije 60 ezer forintra rúg, ezért amíg tud, dolgozik. Tudja már: a bojler őrlángja egy hét alatt akar egy köbméternyi gázt is megzabál, ezért többnyire lezárva tartja. Teheti: kétnaponként uszodába jár, ott is tisztálkodik – a bérlet ugyan egy évre 150 ezer forint majdnem, de a sporttal elérte, hogy nem fáj semmije, jó a vérnyomása, semmilyen gyógyszerre nincs szüksége. Csak energiatakarékos égőt használ, egyik héten fehér, a másikon színes ruhákat mos gépben, tévét, rádiót, háztartási gépeket és számítógépet használ. A másikuk balatonszemesi kisvállalkozó, kétgyermekes anyuka: vállalkozása, a szezonális büfé tavaly 186 ezer forintnyi áramot fogyasztott, plusz a 2500 forint készenléti díj; a gáz viszont nem vezetékes, hanem palackos – egy csere már 3800 forintba került. Otthon a családi házban fával fűtenek a cserépkályhákban, vezetékes gáz csak a konyhában és a fürdőszobában van. Mind az áram-, mind a gázszolgáltató az E-on, amely szinte a legdrágább az országban. Áramfogyasztásuk – világítás, szórakoztató elektronika, háztartási gépek, számítógép – egy hónapra számítva 20 ezer forint körüli, gázfogyasztásuk havi díja a tavalyi éves leolvasásban 45 ezer forint + áfa volt. Nyilván ők is örülnének – a többi hárommillió hazai háztartással együtt –, ha valamit csökkenne az ár…
Az árakon bizonyára valamennyit vissza tud fogni a kormányzat, de azért ez sem biztosít túl nagy mozgásteret, így túlzott reményeket azért nem szabad táplálni az árammal és gázzal dús Kánaánról, hiszen az ár erősen importfüggő is. A Magyar Energiahivatal is „hatóság”, ahol eddig az árakról döntöttek. Elég csak a honlapjukat megnézni: www.eh.gov.hu – azaz kormányhivatal! Ráadásul a mindenkori kormányzat akár „fű alatt is” igyekszik a szolgáltatókkal mindig egyeztetni… Ma a liberalizált piacon a teljes kisfogyasztói ár alig több mint harmada olyan, ami a piacon „árazódik be”, a többi árelem eddig is rendeleti megállapítású volt.  A törvénymódosítás – s a szolgáltatók, szolgáltatások felülvizsgálata – azt jelzi, hogy a törvényalkotók azt vélelmezik: az egyetemes szolgáltatók túl borsos áron vették az áramot, s a nagykereskedői-termelői nyereségüket kellene kordában tartani. A rendszerirányító MAVIR Zrt. költségeit eddig is négy- évenként felülvizsgálták. A gond csak az, hogy a legfőbb beszállító, a Magyar Villamos Művek (MVM) állami cég. Ha olcsóbban adná az áramot, az az állam adó- és egyéb költségvetési bevételeit apasztaná, még ha a mi családi költségvetésünknek használna is – kicsiben… – ezt mondta el a VH-nak a GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója, Barta Judit közgazdász, tervmatematikus. Elmondta azt is: míg az áram döntő többsége hazai előállítású – az összáramszükséglet 40 százalékát a Paksi Atomerőmű fedezi –, addig a felhasznált földgáznak csak ötöde magyar, a többi dollárelszámolásban vásárolt orosz gáz, amelynek ára a világpiaci kőolajárakat követi. Ezért nehéz egy ármoratóriumot úgy fenntartani, ha a forint-dollár árfolyam 20-25 százalékkal is romlik, és az olaj meg a gáz ára is nő… A moratórium így inkább jelzés, miszerint az új kormányzat akár drasztikus intézkedésekkel is kész határokat szabni a piacon működő nemzetközi cégek „nyereségorientáltságának”. Ez pedig sziszifuszi harc, mert nehéz – úgymond – meghatározni, milyen költség jogos. Az ügyvezető igazgató szerint ma az EU 27 tagországából az áram ára hazánkban a legmagasabb, a gázéban cirka 4-5. helyezettek vagyunk.
Az energiaárból a megújuló energiaforrásokat és a kapcsolt távfűtőerőműveket is támogatja minden áramfogyasztó. Ez a KÁT – a kiemelt átvételi tarifa. Ez eredetileg a zöld energia segítését szolgálná, de sok olyan cég is belobbizta ide magát, akiknek messze nem e körben lenne a helye. A hazai erőművek is drágán és korszerűtlenül termelnek – háromszor drágábban, mint Paks. Magukat megnevezni nem kívánó szakértők szerint országosan az elektromos áram meghatározásában egy bánya fenntartása is szerepet játszik, amelynek támogatása az elmúlt évtizedben három darab 4-es metrónyi közpénzbe, vagyis 1500 milliárd forintba is belekerült. Az egyik legnagyobb piaci résztvevő, az Elmű kommunikációs igazgatója, Boross Norbert szerint ezzel csak az a baj, hogy bizony belekerült a korábbi törvényekbe, s ez mindmáig így van. De hogy miért kell Juli néninek Tiszabercelen a villányszámlából a Vértesi Szénbányákat és Erőműt megtámogatni a „szénfillérekkel” , az hogy stílusosak legyünk – számára sem „világos”, de ártorzító. Valószínűleg „belekavarnak” szociális, foglalkoztatási, környezeti és regionális szempontok.
Egy bizonyos: az új törvény szerint az ármegállapítással szemben támasztott alkotmányossági követelményekkel összhangban biztosítani kell, hogy az egyetemes szolgáltatás árát a hatékonyan működő engedélyes gazdálkodó szervezetek indokolt működési és tőkeköltsége, valamint összehasonlító elemzések alapján határozzák meg. „Lényegesként” fogalmazta meg ugyanakkor a törvény, hogy az árak megállapítása során a legkisebb költség elvét is érvényre kell juttatni. Tehát visszajutottunk a költségekhez: a kérdés csak az, hogy pontosan mekkora is a „legkisebb”.

Gündisch Mónika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!