Vona kijátssza a szociális kártyát

Ezt a reményt a gyár japán elnöke a helyszínen még aznap lehűtötte, ami pedig az együttműködést illeti, az pillanatnyilag a hazai gazdaság legbefolyásosabbjaival is kritikus szakaszba került. A Bankszövetség és annak valódi „első embere”, Csányi Sándor is jelenlegi formájában nem tartják teljesíthetőnek a bankadó tervét, vagyis azt, hogy a bankok, biztosítók és más pénzügyi vállalkozások az eredetileg tervezett 13 milliárd helyett 200 milliárd forintot fizessenek be már az idei költségvetésbe is. A Hírszerző internetes portál írta erről: a helyzet pikantériája, hogy a miniszterelnök a legbefolyásosabb támogatójának, Csányi Sándornak ment neki a bank-adóval. Ebből várhatóan az OTP-nek kell befizetnie a legnagyobb hányadot: „Mindez annak fényében különös, hogy az elmúlt években az OTP-vezér – feladva fél évtizeddel ezelőttig többé-kevésbé őrzött semlegességét – egyértelműen a kormányváltás mellett kötelezte el magát.” A várhatóan az OTP-re nehezedő új adóteher miatt némely nemzetközi elemző is rontott a céggel kapcsolatos várakozásán. Vezető hazai elemzők is egy pontban ritka egyetértést tanúsítottak a héten, óvatosságot ajánlottak a befektetőknek az OTP-papírok vásárlásával kapcsolatban.
A vita a kormány és a bankok között ez ügyben nem ideológiai, hanem pénzről szól, és ezért lehet a tervezettnél is időigényesebb a tárgyalási folyamat. Erre következtet a legtöbb elemző Matolcsy György azon megállapításából, hogy a 200 milliárdos szám „kőbe van vésve”, ez magyarul annyit jelent, hogy Orbán Barrosónál végül is kénytelen volt elkötelezni magát a 3,8 százalék mellett és ehhez a hiánycélhoz van szükség a 200 milliárdra. Ebben az esetben a folytatódó alkudozás kérdése, hogy mit kínál a kormány cserébe a bankoknak. A hét végén napvilágot láttak olyan értesülések, hogy a kormány a bankokkal folyó másik vitájában engedhet, olyan állami intézményt hozhat létre, amely felvállalja a rossz adósok, a pillanatnyilag fizetésképtelen devizahitelesek ügyeinek kezelését. A bedőlt vagy bedőléssel fenyegetett hitelek százmilliárdokat tesznek ki, egyes hírek szerint meghaladhatják az 500 milliárdot is. És a bankoknak természetesen sokan érne, ha mérlegüket meg tudnák ezektől tisztítani. Mindenesetre Orbán a hazai nyilatkozatokkal még feltupírozott brüsszeli fiaskó után kénytelen arra koncentrálni, hogy a napokban ismét emelkedett a magyar adósságkockázat. A Fitch csütörtöki közleményében olvashattuk az értékelést az Orbán-kormány akciótervéről, s ez továbbra is némi aggodalmat tükröz a kitűzött célok teljesíthetőségével kapcsolatban. És az Amerikában a válság Nostradamusának nevezett New York-i közgazdász professzor, Nouriel Roubini (ő jósolta meg legprecízebbül a pénzügyi krízist) a héten ismételten hangot adott szkepticizmusának Orbán pontjaival kapcsolatban, a részletek kidolgozatlansága okán, óva attól, hogy rögtönzésekkel pótolják a strukturális reformokat. Egy amerikai internetes oldalon Roubini álláspontjához az első hozzászólás Magyarországról érkezett: az olvasó egyetértett a borús-kétkedő előrejelzéssel, egyfajta egybeesést emlegetve: a gazdasági rögtönzésekkel párhuzamosan leépíteni készülnek a demokráciát megtestesítő politikai intézményrendszert. Külön kiemelte az indokolás nélkül elbocsátható közalkalmazottak ügyét, mert az utóbbiak, mint írja, félni fognak megadni a megfelelő jelzést, ha kormányzati visszaéléssel találkoznak.
Tény, hogy olyan akadálypályán halad a kormány, amelyen az akadályok jelentős részét maga húzta fel. Értenie kellene Bod Péter Ákos professzor napokban elmondott szavaiból: ő óvja a kormányfőt attól, hogy presztízsokokból feltétlenül ragaszkodjon minden kimondott szóhoz. A volt MNB-elnök felhívja a figyelmet például arra, hogy Orbán mintegy megrendelte „kicsit prezidenciális” ajánlásaival a 16 százalékos, családi vonatkozásokkal kiegészített egykulcsos szja-t, amely „… ha ez a terv megvalósul, a középrétegeket sokkal jobban preferálja, mint az alattuk elhelyezkedő csoportokat”. Akkor pedig – így az egykori MNB-elnök – kérdés, hogyan lehet a szociális szempontokat érvényesíteni.
A parlamentre rázúduló alkotmányozási lázroham idejében mindazok, akik védenék az alkotmányosságot, a „fékek és ellensúlyok” rendszerét, nem utolsó- sorban a sajtószabadságot, most érthetően elsősorban arra koncentrálnak, hogy megakadályozzák a demokrácia lebontását. Közben a Bod által is okkal említett „középrétegek alatt” elhelyezkedő csoportok felé még viszonylag kevés figyelem fordult. Pedig ezek a csoportok – ide tartoznak az új adótervek kárvallottjaitól, a minimálbéresektől kezdve az alsó középosztályig milliók – már nemcsak tárgyai, hanem alanyai is a politikának. Az önkormányzati választásra erőteljesen készülő szélsőjobb kihasználja azt, hogy Orbán túlígérte magát és rájuk, az ő elégedetlenségükre figyel és épít elsősorban, a nemzeti kártya után kijátszva a szociális kártyát is. Amikor e héten Budafok–Nagytétényben, a Csöngő utcában elárvereztek egy házat és végrehajtották egy kilakoltatást (az érintett adós a felajánlott csereingatlant nem fogadta el), a Jobbik tévéeseményt csinált az ügyből. Az ülésteremből több parlamenti képviselője, valamint Kiss Róbert gárdafőkapitány a helyszínre sietett, az ott összegyűltekhez, hogy „farkasszemet nézzenek a rendőrökkel…” Az esemény után odaküldött fideszes államtitkár most vizsgálja, jogszerű volt-e a kilakoltatás. De azt már Vonáék kijelentéseiből pontosan tudni lehet, hogy mialatt a bankárok a kormánnyal tárgyalnak, a jobbikos vezetők ott lesznek majd minden hasonló eseményen, televíziós díszkísérettel.

B.B.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!