Rakéták
Olvasván a hírt, hogy Teherán hevesen tagadja a támadó rakéták létét, mert szerinte azok csakis védekezésre szolgálnak, mosolyra fakadtam. S nem csupán azért, mert az iráni védelmi miniszter szerint a senkit sem fenyegető fegyverek védekezésre valók, miáltal persze ellentámadásra. Felidéződtek bennem az 1962-es kubai rakétaválság napjai, amikor Moszkva ENSZ-küldötte váltig tagadta, hogy a szigetországban szovjet „támadórakéták” volnának. A hazai fő pártlap ezt azzal a szalagcímmel közölte, hogy „Kubában nincsenek szovjet rakéták”. Ez volt a drámai hét szerdáján. Aztán a hétvégén Hruscsov és Kennedy megegyezett, s így a hétfői cím már úgy szólt: „A Szovjetunió kivonja rakétáit Kubából”. A nemlétező rakétákat, szerkesztő úr? – évődött velem, az ifjú hírlapíróval a borbély, odatéve elém mindkét lapszámot. Vajon Teheránban mit merészelnek manapság a borbélyok?
Magyarázkodni azért siettek az iráni fővárosban, mert Gates pénteki szavai az Európát is elérő több száz rakétáról nemcsak az amerikai rakétavédelmi terveket indokolják, hanem egyre nyilvánvalóbbá teszik azt, amiről az izraeliek jó ideje próbálják meggyőzni a hitetlenkedő európaiakat: Teherán nemcsak őket fenyegeti. Pontosabban a rakétafegyverkezés mellett atomterveket is szövögető Teherán, amelynek mai vezetői nem haboznak a zsidó állam elpusztításával is fenyegetőzni. Ezt eddig igazán komolyan csak az amerikaiak és az izraeliek vették, az utóbbiak persze jóval komolyabban, lévén létükben fenyegetve (a feltételezett nukleáris erejük elvben elrettentőnek is számít, de ettől még igaz az elemzők köré-ben – és állítólag a teheráni vezető körökben is – elterjedt vészes vélemény, hogy Izrael „egy atombombányi ország”).
Ha viszont az európaiakban is tudatosul, hogy egy veszedelmes teheráni rezsim őket is fenyegeti, méghozzá akár atomtöltetű rakétákkal is, az alighanem alapjaiban módosít majd az Irán kezelésével kapcsolatos nagyhatalmi vitán.
A.J.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!