A társadalomnak és benne az egyes egyénnek szemléletváltásra van
szüksége, mert ha nem gondoljuk meg magunkat, sőt, nem cselekszünk, még
ükunokáink sem fogják látni az igényként oly sokszor megfogalmazott
szép új világunkat.
Tudom, sok-sok apró kis lépés és nagy akarat, elhatározás kell ahhoz, hogy egy-egy rossz szokásunk, beidegződésünk megváltozása a gyakorlatban érezhetővé, cselekvésünkben természetessé, megszokottá váljon, hogy hétköznapi magatartásunkban előtérbe kerüljön a helyes cselekvés, a követendő, a példaadó magatartás. Ma már nem érdemes azon gondolkodni, hogy mi volt előbb, a rossz döntés s azután alakult ki a rossz tettekre ösztönző gyakorlat, vagy a rossz gyakorlat után az emberi agyban bekövetkezett változást hozzáigazították a hétköznapi valósághoz?!
Erre jó példa az az ajándékozással kapcsolatos jogszabály, amely megfelelő módosítás nélkül itt maradt a múlt század utolsó évtizedének első esztendejéből. Most kezdjük el tanulni, hogy adjunk és kérjünk számlát vásárláskor. Ha mégsem, és találkozunk a „bocsi, akkor nem emlékszem” válasszal, akkor mindenki hibás, csak mi nem. Persze az is igaz, hogy „adjon úgy is, ha nem kérem”!
Gondolkodásomra is hat sajátos helyzetem, mert városom Alpok-aljai elhelyezkedése még néhány napig határszélen, majd ismét határmentes területen lesz! Ugyanakkor nagyon sok évnek, talán évtizedeknek kell eltelni ahhoz, hogy ne csak álmodozzunk az európai jólétről, hanem tegyünk is azért, hogy nálunk is megvalósuljon. Meg kell tanulnunk, hogy mindent több oldalról közelítsünk meg, segítsünk megérteni annak is, aki az összefüggéseket saját hibáján kívül nem értheti meg. A sokféle tömegkommunikációs lehetőség információözöne csak növeli az egyén felelősségét a huszonegyedik században!
Sokszor az az érzése az embernek, hogy a médiáknak nem is az a feladatuk, hogy az egyszerű ember megértse a folyamatokat, hogy el tudjon igazodni a világban, hogy segítse az utódait, környezetét, hanem az, hogy állandóan felszínen tartson egyfajta feszültséget!? Tessék csak kipróbálni: ha egy hétig nem olvas újságot, nem hallgat rádiót, és nem néz televíziót, helyette könyvet olvas, sétál, kirándul, foglalkozik a családtagjaival, barátaival szinte feltöltődik az ember!
Kívánom olvasótársaimnak, hogy az új esztendőben legyen erejük életüket okosabban, nyugodtabban szervezni, hogy személyes példájukkal az értelmet sugározzák környezetükben. Sógor Ferenc, Sopron
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!