Eskü vagy szolgálati fogadalom

A háború utáni ún. koalíciós korszakban az eskünek két formája volt. A kinevezett választhatott eskü és szolgálati fogadalom között. A szöveg azonos volt, csak abban tértek el egymástól, hogy az eskü „Isten engem úgy segéljen”-nel fejeződött be, a szolgálati fogadalom viszont „becsületemre és lelkiismeretemre fogadom”-mal kezdődött. Fogadalmasok általában a két munkáspárt tagjai voltak, más pártok tagjai és a párton kívüliek többnyire az eskünél maradtak.
Mi, esküt tevők, már felsorakoztunk, amikor az esküt kivevő osztályfőnök, Kvassay László követ megkérdezte: miért nincs itt … János? Mondtuk, hogy ő, aki nálunk jóval idősebb, hiszen már 1937-ben esküdött, amikor a számvevői karba felvették, úgy tudja, hogy neki nem kell részt vennie az aktuson. Téved, mert ő most átkerül a fogalmazói karba, neki is esküdnie kell. Azonnal hívjátok ide. János, aki szocdem volt, amellett a szakszervezeti bizottság titkára is, lihegve megérkezett. Kvassay feltette a kérdést: János, esküt teszel vagy szolgálati fogadalmat? Mire János: mi a különbség? Kvassay felvilágosította: akinek pártállása vagy világnézete tiltja, hogy esküt tegyen, az szolgálati fogadalmat tehet. Melyiket választod? János, aki nem vette észre külön csoportban álló elvtársait, így válaszolt: nekem ugyan nem tiltja. És beállt a sorunkba. Csak az eskütétel után, amikor felállt a másik sor, jött rá, hogy elmulasztotta figyelembe venni a „vonalat”.
Lévén 1946-ban még demokrácia, a bakinak nem lett semmilyen következménye. Viszont másfél évvel később, 1948-ban, amikor megjelent „A külügyi szolgálat demokratikus ellátásának a biztosításáról” szóló kormányrendelet, velem együtt János is a száz, azonnali hatállyal elbocsátott – mai szóhasználattal élve kirúgott – külügyminisztériumi dolgozó között volt.
Dr. Del Medico Imre, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!