Az az érzésem, vége a sajtószabadságnak

Ameddig nem olvastam el Cser-Palkovics és Rogán fideszes képviselők javaslatát. Az az érzésem, hogy vége van a sajtószabadságnak, vége lesz annak, hogy egy egyszerű ember merjen kritizálni egy vezetőt, aki a „forradalmi győztes pártokhoz” tartozik, és ami a legrosszabb, hogy a kritizálónak  saját véleménye is lehet. Mondjuk ki nyíltan, ezt már ismerjük, majdnem 45 évig ebben éltünk, és nagyon jól tudjuk, mit jelent a szó: diktatúra. Mert a forradalmi pártok mindenben kontrollt fognak a saját embereikkel végrehajtani, és nem lesz egyetlen szerkesztő, aki merné a „nemzeti egységet” ledönteni valami cikkel vagy nyilatkozattal.
Egy Puskás nevű fideszes képviselő Cser-Palkovics felszólalása után azt mondta, hogy „pártja nem felhatalmazást, hanem cselekvésre való felhatalmazást kapott a választóktól a közmédiumok rendszerének javítására”. A választók – hozzájuk tartozom én is – azért szavaztak a Fideszre, mert jobban szeretnének élni, amivel sajnos a forradalmi párt nem nagyon törődik. Senki ebben az országban nem kérte Puskás pártját, hogy ők tegyék rendbe a közmédiumot. Jól tudja ezt Cser-Palkovics „médiaszakértő” meg Rogán polgármester is. Ilyen törvény elfogadásához szerintem meg kellett volna hallgatni mindent frakciót, amely ott van az új parlamentben, megkérdezni  az igazi profi médiaszakértőket, és ezek után dönteni. Ám a forradalom nem ismeri a kifejezést: megtárgyalni, meghallgatni másnak a véleményét. A forradalom előre tör, és teszi azt, amit akar.
Nem csodálkozom, hogy a Századvég  azt írja: az emberek 84 százaléka nagyon örül az orbáni 29 gazdasági pontnak. Miért nem 99 százalék? Ezek a számok kitaláltak, teljesen mindegy, hogy mit írnak és kinek a megrendelésére. Eszembe jutott szegény Hofi kitűnő mondata: „Mondjad ki, amire gondolsz, de jól gondold meg, hogy mire is gondolsz!” Azért vagyok egy kicsit optimista, mert tudom, hogy semmi sem tart örökké, de azt is, hogy nem örülhetek majd, mert sajnos már nem fogom megérni. Egyszer már tudtam nagyon örülni, amikor azt hittem áprilisban, hogy jön a szabadság, végre befejeződött az a nyolc év. Most látom, hogy hazánk képtelen a múltjából tanulni. A Fidesznek előre kéne nézni, nem hátra. A sok tehetséges ember így el fog menni, szerencsét próbálni máshol, örömet szerezve a Stefka- meg Vámos-féle „szakértőknek”. Az élet megmutatta, hogy mindig a középszerűek győznek, hogy a populista, nagyon mutyi eredményeiket bizonygassák. Ezért is nagyon sajnálom azokat, akik ma a médiában dolgoznak, az ilyen törvényektől semmi jót nem várhatnak. Mert forradalom van.
Marjani Judit, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!