Két össze nem illő hír. A frissen megválasztott fiatal képviselő arra a
kérdésre, hogy lesz-e személycsere, röviden válaszol: igen, mert sokan
ott ragadtak és már nem alkalmasak a jelen követelményeknek megfelelő,
korszerű gondolkodásra, cselekvésre, ügyvitelre.

Arra a kérdésre, hogy miért rossz néhány törvény előkészítése, miért szaporodik a visszaküldött törvények újratárgyalása, ha meg érvénybe lépnek, akkor néhány hónapon belül kiderül, hogy betarthatatlanok, vagy többféle módon értelmezhetők, a válasz: mert minden új vezetés hatalomra jutása után lecseréli a régi munkatársi gárdát, ezért kevesen maradnak olyanok, akik a folyamatokat értelmesen, szakszerűen képviselnék.
Sokszor érzem, hogy nincs, vagy kevésbé van szükség az idősebbek tudására, tapasztalatára. Amikor tíz év körül van a gyermek, akkor a húszéves is nagyon öregnek tűnik. Amikor felnövünk, belépünk a fiatal korba, akkor a negyvenéves már közelebb áll hozzánk. Ötven körül pedig már határozottan nincs nagy különbség a hetven alattival. Amikor az autóbuszon már csak a személyazonosító (amely már határozatlan időre szól!) az igazolvány, akkor már csak a kilencven környéki az idős. Így épülnek egymásra a korosztályok, így adják át a tapasztalatokat. Ekkor derül ki, hogy csak az idősebb tud átadni.Vagy tanulni a fiatalabbtól is lehet?
Bizonyára sokan nem olvasták az egyik napilapban neves közírónk tollából a kilencvenhárom éves paptanárral készített interjút, a mai korra is fontos tapasztalatait. Életének egy nehéz időszakában túlélési szabályokat hoztak létre, melynek egyik pontja volt a „keresd a lágerélet apró örömeit.” Versenyt rendeztek az örömök gyűjtéséből és este beszámoltak egymásnak. Egy vegyes korú társaságban meséltem ezt az olvasmányélményemet, és mikor a történet következő mondatához érkeztem: „Egyszer valaki tizenhét örömet tudott felsorolni: gyerekek, ma nem értem rá szenvedni, mert örökké az örömöket figyeltem, és soroltam, soroltam, nehogy elfeledjem!” – tudatosan figyeltem az arcokat. A nálam háromszor fiatalabb leány megjegyezte: ez olyan szép, hogy ezt nem lehet kitalálni, csak megélni! A fiatalok ilyen és hasonló megnyilvánulásai adják vissza a hitemet az emberben. Milyen jó lenne, ha az emberek így gondolkodnának, ha viselkedésükben, cselekvésükben, egymáshoz való viszonyukban ez a hozzáállás lenne a meghatározó. Akkor talán a felnőttek személyes példáival a fiatalok zöme is másképpen gondolkodna, viselkedne, cselekedne. Naiv vagyok? Nincs realitása?
Sógor Ferenc, Sopron

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!