Szabályozni kellene, de úgy, hogy ne tűnjön annak

Bár én úgy érzem, inkább a közönség rángatja a kormánykereket – azt pedig nehéz bárhogyan is felügyelni. A világban két irányt próbáltak eddig azok, akik változtatni szerettek volna az új szórakozási formák olcsóságán – vagy elengedték az egészet, legyen önszabályzó s majd talán kialakul belőle valami, úgy gondolták, hogy ha valaki ötpercenként megszakít egy filmet reklámmal, akkor a kutya sem fogja nézni, vagy szabályok közé zártak mindent, egyébként nem is feltétlenül rossz alapötlettől vezérelve, például azért, hogy ha egy lap a jövő hétfőn költővel a címlapján jelenik meg, akkor ne tudják őt minden oldalról megelőzni a versenytársak néhány meztelen nővel vagy Kiszel Tünde megalázásával. Tiltsuk meg mondjuk a meztelen nőt és Kiszel Tündét úgy általában. Leia hercegnő mondta Darth Vadernek a Csillagok háborújában, hogy minél jobban szorítja az öklét, annál többen csúsznak ki a kezéből. Vagy valami ilyesmi. Howard Stern filmje is arról szólt, hogy nem lehet felsorolni a csúnya szavakat, mert egy ügyes ember abból is tud káromkodást faragni, hogy „drótostót”. A magyar oktatási szisztéma, amit poroszos rendszernek is neveznek, s a „menj ki sétálni, ha fáradt vagy” – jellegű amerikaihoz képest tényleg kemény, végül is valami ilyesmiről szól – nem mondjuk el a csúnya dolgokat, elmondjuk a szép dolgokat, s ettől majd csak a szép dolgokat fogja megismerni az ifjúság. Csak aztán kimennek a folyosóra és az úgynevezett csúnya dolgok öt perc alatt találják meg őket. Tizenöt éves a fiam, én is szeretném őt körbekeríteni. Sőt: a médiát is, az országot is. De ha ez lehetséges volna, már megtették volna ezer helyen. Ha elengednénk az egészet, ég veled, kontroll, akkor viszont egészen biztosan belefulladnánk a mocsokba. Pénzért vívott harcban mindenki mindent megenged magának – a meztelen nőkre és Kiszel Tünde megalázására is rá lehet licitálni, nem is adnék ötleteket. Szóval nyilvánvalóan valahogyan szabályozni kellene valamit, de úgy, hogy az ne tűnjön szabályozásnak, ne felejtse ki a képletből az olvasókat, a nézőket, mint az egész irányát eddig is meghatározó erőt. Mert a bulvárlapok már eddig is sokkal olcsóbban működhettek volna, ha Márai-idézetekkel a címlapon jó sok példány fogyott volna belőlük. Én is jobban szeretek komolyan beszélgetni, mint a farkamat lóbálni a napilapokban. De fogalmam sincs, hogy hogyan lehet azt elérni, hogy ez gazdaságilag is megérje az újságoknak. Hogy a közönség ezt szeresse és ne csak mondja, hogy ezt szeretné. Hátha más tudja.

Jáksó László

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!