Deák Horváth Péter szerint túl sok a csapat a focivébén

„Persze a csapatok is visszafogottak voltak, de nem hiszem, hogy az lenne a legjobb taktika, ha ész nélkül esnének egymásnak a csoportmeccseken. Úgy látom, eddig tapogatóztak, de már túl vannak rajta a csapatok. Bár egy-két játékos még mindig előre mossa a kezeit, hibáztatja a labdát, panaszkodik a vuvuzelaorkánra, de úgy érzem, hogy a komoly együttesek képesek az elsőre szokatlan körülmények közt is kiválóan teljesíteni. Bízom benne, hogy az egyik legizgalmasabb világbajnokságnak leszünk tanúi. 1970-ben könnyedén borítékolható volt, hogy Brazília lesz a győztes. Idén ki tudná megjósolni, hogy az argentin, a brazil, a német, az angol, vagy a spanyol nemzeti tizenegy fog diadalmaskodni? Hogy a hollandokról, vagy az olaszokról ne is beszéljek. A teljesen esélytelen csapatoknak viszont nem itt lenne a helyük” – vélte a tévés. „A vuvuzelára visszatérve, a Magyar Televízió munkatársainak sikerült valamennyire tompítania az állandó, monoton zsongást, de a hangot teljesen kiszűrni képtelenség, ugyanis akkor a stadion egész atmoszférája elnémulna” – tette hozzá csalódottan.
Deák Horváth Péter gyerekkorában imádott gombfocizni, általában egyedül játszott. „Egy ősrégi magnóra vettem fel közvetítéseimet, statisztikákat is vezettem. Gimnazistaként sem mondtam le az álmomról, hogy sportújságíró legyek. Később tanári diplomát szereztem a bölcsészkaron, de nem akartam tanítani, inkább a rádiózás felé vettem az irányt. Huszonöt évig rádióztam, négy éve dolgozom az MTV Telesport szerkesztőségében. Számomra nem ugródeszkát jelentett a rádiós szakma, szerintem a televízió és a rádió nem egymás ellenfelei – bár valóban regnáltak olyan szerkesztőségek mindkét oldalon, amelyek versengtek egymással. Sosem remegtem a képernyőért, de úgy éreztem, logikus folytatás a Magyar Televíziót választani” – emlékezett vissza. „Úgy alakult az életem, hogy kedvenc sportágaimról közvetíthettem legtöbbet. Atlétikával, birkózással, focival és kosárlabdával foglalkoztam elsősorban – magam is kosaraztam gimnazista és egyetemista koromban. De alig van olyan sportág, amit nem kommentáltam a rádióban, vagy a tévében. A rádiós
korszak alatt kiéltem azokat a vágyai-
mat, hogy más műfajban is kipróbáljam magam; a televíziózásban kizárólag a sportra helyeztem a hangsúlyt. Ezzel együtt nem zárkózom el az ötlettől, hogy a jövőben más irányba forduljak” – előlegezte meg a műsorvezető, aki szerint meg lehet tanulni a szép beszédet, a kulturált fogalmazást, a megfelelő ritmusérzéket és viselkedést, de az egyéniségét, a tehetséget ideális esetben minden kommentátor magával hozza. „Sosem olvastam súgógépről, vállalom, ami a fejemből kipattan. Pengeélen táncolunk, a kommentátor legnehezebb feladata, hogy megtalálja az egyensúlyt: mikor, mennyire teheti előtérbe saját mondandóját és mikor kell kizárólag arra koncentrálnia, mi történik a pályán. Egyetlen kosárlabda-mérkőzésen mindkét oldalról megkaptam azt a kritikát, hogy az ellenfélnek drukkolok. Ebben a pillanatban nyugodtam meg: semmi sem veszélyezteti a pártatlanságom. Olyan stílusban közvetítek, hogy gyakran méltányolom a szép megmozdulásokat, és sokszor dicsérem a tetszetős jeleneteket. Lelkesedésem azonban teljesen ártatlan. Az sem könnyíti meg a kommentátorok feladatát, hogy mérhetetlenül sok az érdektelen, súlytalan sportközvetítés, bár azt gondolom, gyakorlásra mindenképp alkalmasak az alibimeccsek. A sportcsatornákat nem hibáztatom, hiszen valamivel fel kell tölteni a műsoridőt, nem csupán a rangadók jogait vásárolják meg a tulajdonosok. A sportrajongók pedig nem bánják, hogy egész hétvégén meccset nézhetnek...” – mondta.
Deák Horváth Pétert arról is kérdeztem, kinek drukkol a világbajnokságon. „Szeretném, hogy az angolok végre úgy játszanak, ahogyan várják tőlük. Szimpatikus a spanyol válogatott és Brazília is – ez a három a csapat a szívügyem ezen a tornán. A magyar válogatottnak a legtöbb keresnivalója szerintem a C csoportban lenne, Algéria, Szlovénia és az Egyesült Államok mellett, mondjuk Anglia helyett!”
Á.D.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!