Szerelem és halál a tengerparton

Az első pár percben úgy tűnt, előítéleteim jogosak, a tipikus egynyári kamaszszerelem forgatókönyve indult el: lázadó, feketére sminkelt lány és kisportolt strandszépe srác egymásba ütköznek majd egymásba is gabalyodnak. Aztán a történet kicsit megkomolyodott, akárcsak a bakancsos csaj, akiről lassan kiderült, hogy zongorista zseni, de a szülei válása óta nem hajlandó játszani, új szerelme életében pedig szintén akad családi tragédia. Nicholas Sparks, az amerikai bestsellerszerző összecsomagolt mindent ebbe a történetbe, ami csak a kelléktárában volt. Még ha kevesebbet is tud a sztori, mint a Szerelmünk lapjai, az Üzenet a palackban, vagy az Éjjel a parton, a szerelem és a halál témáinak húrjait ügyesen, bárki számára átérezhetően pengeti.
A melyik egyetemet válasszam, hogyan mentsünk bébiteknősöket, haragszom a szüleimre a válásuk miatt, a pasim vajon minden lánynak ugyanígy udvarol-e, miért nem kaptam meghívót a nővére esküvőjére, és egyébként is mit vegyek fel, ha meghívnak típusú tinikonfliktusok között akadt egy komoly is, a lány édesapjának (Greg Kinnear) rákbetegsége, végül ez hozta fel a filmet az egyszer megnézhető szintre. Greg Kinnear kitűnően játssza a párás szemű édesapát, aki közelgő halála előtt szeretne kibékülni az élettel és szeretteivel, a maga csendes, türelmes, bölcs módján. Bár a film végtelenül patetikus, gyakran giccsbe hajló és nagyon amerikai, a katarzis végül  mégiscsak meglep bennünket. Még Fáy Miklós is végig tudta nézni, pedig ő nem zsenírozza magát, ha rossz a film, kisétál. (Az utolsó dal, forgalmazza a Fórum Hungary)
Bálint Orsolya

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!