A Magyar Nemzeti Galériában már látható a szentpétervári Ermitázs
múzeummal közös kiállítás, Zichy Mihály, a „rajzolófejedelem” címmel. A
19. század második felének egyik legnevesebb művészét egy korabeli
kritikus nevezte rajzolófejedelemnek. A 2008 márciusáig látogatható
tárlat egyik különlegessége az a százdarabos kollekció, amit az
Ermitázs adott kölcsön és kilenc ládában repülőgéppel érkezett
hazánkba. Zichy élete nagy részét Oroszországban töltötte, négy egymást
követő cár udvari festője volt. Ezen alkotásai a mai napig az orosz
közgyűjtemény kincsei, hazánkban most láthatóak először. Az anyag
többsége akvarell és szépiarajz. Bécsi mesterének, Waldmüllernek két
kompozíciója szintén megtekinthető, ahogyan az orosz költők műveihez
(Lermontov, Gogol, Goncsarov), Arany balladáihoz és Madách Az ember
tragédiájához készített illusztrációi is.
– Egy Olaszországban élő magyar művészettörténész talált rá Zichy elveszettnek hitt és befejezetlen Faust-illusztrációira, amelyeket a magyar állam megvásárolt és most a galéria kiállította – mondja Róka Enikő a kiállítás kurátora. – Bemutatjuk főművét, a Rombolás géniuszának viadalát, amit az 1878-as világkiállításra festett, de aktualizáló tartalma, valamint szereplői – a pápa, Napóleon, a német császár és az orosz cár – miatt arra kötelezték, hogy vonja
vissza. A hatalmas festményt – amit a zalai Zichy Emlékmúzeumból hoztak a Magyar Nemzeti Galériába, de csak egy beépített ajtó kibontása után sikerült – később Budapesten és Bécsben állították ki.
Olyan különleges személyes tárgyak is helyet kaptak, mint Zichy grúz bútorai, díszdobozai és a hagyatékában fennmaradt könyvei, albumai. Rajzaival, akvarelljeivel, portréival nagy sikert és elismerést szerzett, de festőként nem vált híressé. Erotikus képeit pajzán rajzoknak nevezte.
– Zichy már gyerekként is rajzolt, a kiállításon bemutatott legkorábbi műve 13 éves korából való – mondja a szakértő. – Ekkortájt festette le édesanyját is, 1845-ból pedig fennmaradt egy befejezetlen önarcképe. Álma az volt, hogy történeti festő legyen, de ez nem sikerült, mert a cári udvarban dolgozva a rengeteg feladat és megrendelés mellett nem tudott egyéni ambícióival foglalkozni. Sokat ironizál a cári tiszteken, a humor fontos eleme képeinek és gyakran gondolkodik képpárokban. Árusokat fest le és a cári udvar eseményeit: színházi bemutatót, vadászatot, felvonulást, eljegyzést, bálokat és portrékat. Mondhatni, hogy a fotózás elődje volt, ahogyan az udvari élet pillanatait dokumentálta, a figurák jól azonosíthatóak. Hatott rá Doré és a biedermeier stílus elemei is felfedezhetők egyes alkotásain.
A kiállítás eddig sosem látott teljességben mutatja be a 19. századi mesternek festői és grafikus munkáit, az oroszországi jelentős mennyiségű alkotás pedig valóban különlegessé teszi a tárlatot.
Krausz Viktória
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!