A spirálgalaxistól a mákos bejgliig

Induljunk most a lélek mélyére. Tehát amikor úgymond becsavarodunk, módosult tudatállapotba kerülünk. Módosult tudatállapot például a szeretkezés, az orgazmus extázisa, a szülés, a tánc vagy a zene által kiváltott transz. Drogokat is azért fogyaszt az ember, hogy más állapotba hozza tudatát. Vajon ezért termett a Földön a mák?
Az ópiumot a mákgumóból vonják ki. A mákot és az ópiumot már Kr. e. 2500 körül is gyógyszerként használták. Az asszír gyógyászatban a mákot „az öröm növénye” néven tartották számon. Az ókori Theokritosz szerint a mák, Aphrodité könnyeiből keletkezett, amelyeket akkor hullatott, amikor szerelmét, Adoniszt siratta. A karácsonyi asztalunk legjellegzetesebb süteménye a mákos bejgli. A mák a termékenység, bőség, pénz szimbóluma és milyen érdekes, hogy spirál alakban van feltekerve.
A természetben igen sok spirális forma létezik, mind a Földön, mind az űrben. Spirális vagy csigavonal fizikai alakzatot követ a DNS is, vagy egyes csigafélék. Előfordul a szél formációi között is, beleértve a hurrikánokat és a tornádókat. Jelen van a levegőben és a lángban. Ezeknek az alakzatoknak a neve az örvény vagy dugóhúzó. A levegőben lehulló tárgyak esési pályája is ezt a görbét követi, a falevéltől a repülőgépig. Az emberi testben a szív bioelektromos impulzusainak spirális mintája alapján dobog, a szív kamrái spirális pulzáló ritmussal húzódnak össze. A neuron-
impulzusokból álló agyhullámok is, spirális görbét követve haladnak neuronokon és a gerincvelőn át. A spirál forma végig kíséri életünket.
Bizonyíték van arra is, hogy a szülés alatt a vajúdási görcsök bioelektromos spirálmozgást mutatnak. Végül az egész látható és nem látható univerzumban mindenhol, a galaxisokban, a fekete lyukak körüli egyre növekvő korongokban, az összetömörülő csillagközi felhőkben és az anyag és az energia sok egyéb formájában fellelhetők a spirálok. Még az emberi embrió is spirál alakú, amely forma optimális, és nagyban védi a magzatot a külső hatásoktól. A Tejútrendszer nem egy közönséges spirálgalaxis. Ha távolról néznénk, galaxisunk a térben komótosan forgó, hatalmas „kakaós csigának” tűnne, amelyben négy széles spirálkart rajzolnak ki a fénylő csillagok. A mi Napunk az egyik spirálkar negyedénél helyezkedik el, s mintegy 250 millió év alatt tesz meg egy teljes kört a Tejútrendszer középpontja körül. A középpontjában, vagyis dobogó szívében születnek a csillagok.
Ha felnézünk éjszakai égre a Nyilas csillagképbe tekintve, láthatjuk a saját galaxisunk fényt teremtő középpontját. Az asztrozófusok a magyarok csillagképét a Nyilas csillagjegyhez kapcsolják. Szerintük itt lehet a Tejút tápláló energiáit lehozni ebben a csillagképben. A Fény nemzésének titkát őrzi a Nyilas, hiszen irányába tekintve jutunk el a Tejút spirálgalaxis középpontjába. A szent fák, legyen az tölgy, jegenye, vagy akár az örökzöld fenyő, mind a Tejút szimbólumaiként kapták meg az emberek tiszteletét.
A magyar népmesék is a csillagos ég „történéseit” mondják el. Elmesélik, hogyan működik a világ, hogy belül is világosság legyen. A népmeséknek nem csak az a küldetésük, hogy napnyugtakor a gyermeket álomba ringassák, hanem az, hogy az anyagi világba belemerevedett embert felébressze, és éberen tartsa. Az Égig érő fa, a Világhegy, a folyó, mely gyakorta az alvilág folyója, az Életfa és persze a Fehér ló is a Tejutat idézi meg meséinkben.
Figyeljünk a nem csak bennünk ragyogó fényre, vegyük észre és tiszteljük, a másik ember ragyogó fényességét.
Áldott, békés, szép karácsonyt kívánok.

Köveskuti Tünde

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!