Bár az ötkarikás nyári játékokon normál méretű, azaz 50-es uszodában zajlanak a versenyek, azért a 25 méteres medencébe kiírt viadalok is kiválóan szolgálhatják az olimpiai felkészülést. Úgy, mint a múlt héten Debrecenben rendezett, sorszáma szerint 11. rövidpályás Európa-bajnokság is, ahol négy napon át a kontinens krémje a „kurtább” változatban viaskodott egymással – részben Peking jegyében.

Merthogy az Eb is igen fontos része volt az augusztusi olimpia „előéletének”, ahol le lehetett mérni, ki hol tart az erőgyűjtésben, a majdani csúcsforma megalapozásában, arról a roppant jelentős szakmai részletről nem is szólva, hogy a „pályazsugorítás” nyomán jóval többször érintik a falat a versenyzők, mint az „egyhuzamban” ötvenes távok esetében, tehát ragyogó alkalom kínálkozott a fordulótechnika gyakorlására, finomítására is. A mieinknek bevallottan nagyon jól jött a „fordulatszámlálós” kényszer, két legjobbunk, az athéni bronzérmes Cseh László és a 2004-ben olimpiai második Gyurta Dániel is kifejezetten javult a sűrű gyakorlás eredményeképpen ebben a fontos szakmai elemben. Végső sikerükhöz persze a komplett egész kellett: meglevő tudásuk, kiforrott tehetségük, a befektetett hatalmas edzésmunka, amihez mestereik – Turi György és Széles Sándor – a formaidőzítésben való jártasságukat is eredményesen tették hozzá. Olyannyira, hogy Cseh háromszor is első lett a cívisvárosban, Gyurta pedig egy ízben a debreceni Eb-dobogó legtetején állva hallgathatta az Európa-bajnoki győzelmének a tiszteletére eljátszott nemzeti dalt. Hogy a Himnusz hangjai nekik fognak szólni, már előtte sokan „borítékolták”, csakhogy egy dolog az esélyesség, s egy másik annak valóra váltása. Éppen Cseh, a vegyesúszás nemzetközi klasszisa, s jó ideje európai királya a bizonyíték rá, hogy a váratlan vereség is benne van olykor a „pakliban”, hiszen a tavalyi, helsinki rövidpályás Eb-n bizony kikapott az olasz Luca Marintól, aki a 22 éves magyar kiválóság kétesztendei veretlenségi sorozatának vetett véget a finn fővárosban. De hát ilyenkor édes igazán a nemes bosszú: Cseh Debrecenben úgy vágott vissza neki, hogy világcsúcscsal lett Európa-bajnok, de nemcsak 400-on, hanem 200 m vegyesen is, hogy a „vegyesblokk” lezárásaként még 200 pillangón is – igaz, ott „csak” Európa-csúcsot is jelentő országos rekorddal – harmadik debreceni Eb-aranyát is begyűjtse, s a 38 ország kiválóságait felsorakoztató magyarországi kontinentális összejövetel legeredményesebb versenyzője legyen. „A célom, edzőmmel együtt, az volt, hogy megjavítsam eddigi legjobbamat mind a három távon, s időeredményben, nem pedig helyezésben gondolkodtam. Más kérdés, hogy jó esély volt rá: az egyéni csúcsok ez esetben aranyat is érnek majd. Boldog vagyok, hogy így sikerült” – összegzett a fantasztikus triplát követően a Kőbánya SC világsztárja. Gyurta Dániel tavaly decemberben, Helsinkiben – egyértelművé téve, hogy visszakapaszkodott a hoszszasan elhúzódó hullámvölgyből, s ismét a régi – magyar csúccsal lett Európa-bajnok 200 mellen, vagyis címvédőként vetette magát a debreceni városi sportuszoda vizébe. A selejtező után még bosszankodott, mert nem teljesen úgy ment neki, ahogy várta magától, a döntőben viszont az athéni varázslatot idézte: a szokásos lassabb kezdést követően egyre feljebb nyomult, s a hajrában már ellenállhatatlannak és feltartóztathatatlannak bizonyulva Európa-rekorddal, eddigi legjobbján több mint egy másodpercet javítva elsőként csapott a célba. „Most minden úgy ment, ahogyan azt elgondoltuk Széles Sándorral, végig remekül működött a taktikánk, fokozatosan törtem előre, a fordulók és a kicsúszások is rendben voltak, az erőbeosztással sem akadt gondom, úgyhogy tökéletesen elégedett vagyok” – mondta a 18 éves úszócsillag a közelmúltról. A közeljövőt pedig ekként vázolta: „Most egy kis ideig nem akarok vizet látni, pihenés, feltöltődés következik a kőkemény felkészülés után. A karácsony a családé, majd kis kikapcsolódás jön szilveszterkor, január másodikától pedig kezdődhet az újabb nekirugaszkodás, immár pekingi végcéllal.” Nem mondta ki, ahogyan Cseh László sem, hogy mit vár magától az olimpián, hiszen az „még nagyon messze van”. Mi azonban helyettük magunkra vállalhatjuk az esélylatolgató kibic szerepét: ha a felkészülés hónapjai hasonlóképpen sikerülnek, mint a debreceni Eb-t megelőzően, bizonyos, hogy jócskán lesz örömünk mindkét fiatalemberben, aki az augusztusi ötkarikás játékokon is egyként dobogóra állhat. Hogy melyik fokára? Ezt talán mi is hagyjuk, de képzeletünk azért nyugodtan idevetítheti elénk a díszemelvény középső részét is akár. Tudják, ahová a győztesek állnak…


(Jamzon)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!