Hosszú éveken át Kovács Katalint tartották az első számú magyar kajakosnak, aki 2002 és 2004 között bárhol rajthoz állt, mindig győzött, és sokan Athén előtt előre odaadták volna neki az egyéni aranyérmet. Aztán Janics Natasa egy hajszálnyival megelőzte őt az olimpiai válogatón, így Katinak „csak” a páros meg a négyes maradt. Összeszorított foggal állt talpra, és Athénból Janiccsal egy aranyéremmel és egy ezüstéremmel tért vissza. Kettőjük versengése adta az elmúlt időszakban ennek a sportágnak a sava-borsát. Aztán idén cunamiszerű vihar söpört végig a kajak-kenu sportban, amikor Janics és edzője, Rozsnyói Katalin konfliktusa miatt nagy vihar kerekedett a sportágban. A 21-szeres világbajnok Kovács Katalin megpróbálta külső szemlélőként végigélni. Aztán újra előre lépett, mert Janicsot legyőzve a válogatón, övé lett az egyéni indulás joga, ami azt jelentette, hogy mind az Eb-n, mind pedig a világbajnokságon ő indulhatott az egyéni számokban. A kontinensviadalról ezüstérmekkel, a vébéről pedig aranyakkal tért vissza.

s Hogyan élte meg az elmúlt időszakot?
– Visszakanyarodva egészen Athénig, nehezen, mert elsősorban az egyéni  versenyre készültem, de a sors úgy hozta, hogy Athén előtt nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy reméltem. Most pedig ismét egy újabb akadályt kellett legyőznöm, ezúttal önmagamat, ami azt jelentette, hogy visszatérek az egyénibe a csapathajók után.
s Az Európa-bajnokság nem úgy sikerült, ahogy remélte. Nem keseredett el?
– Sajnos ezer méteren és 500 méteren is alulmaradtam, és csak ezüstéremre futotta. Tudom, ekkor sokan leírtak engem, mondván, hogy az elvesztegetett évek most bosszulták meg magukat. Én ugyan nem tartom elvesztegetettnek, mert párosban és négyesben hoztuk az aranyérmeket. Az viszont vitathatatlan, hogy ismét át kellett állnom az egyéni számra, tehát másképp kellett készülnöm, mint az elmúlt években.
s Mennyiben befolyásolta sorsát és pályafutását az, hogy hosszabb időre csak csapathajóban indulhatott?
– Ott is csodálatos eredményeket sikerült elérni, és nehéz megmondani azt, hogy melyiket kedvelem jobban, mert mind a párosnak, mind a négyesnek megvan a maga szépsége. De egy ember mindig az egyéni számban tudja a legjobban lemérni azt, hogy mire képes.
s A sokak által nem kiugrónak tartott kontinensviadal után, milyen reményekkel készült a vébére?
– Edzőmmel egyeztetve ismét „felépítettük” azt a taktikát, amelyet az egyesben kell alkalmaznom. Hála istennek sikerült nyernem, és ez viszszaadta az önbizalmamat.
s Nemsokára ismét olimpiát rendeznek. Ez lesz a negyedik részvétele.
– Való igaz, habár Atlantába csak tartalékként utaztam ki, de Sydneyben és Athénban ott voltam a vízen.
s Hogyan látja a mai nemzetközi mezőnyt?
– A németek mindig erősek, de az az érzésem, ha itthon sikerül a válogatón kivívnom az indulás jogát, az nagy lépést jelenthet az álmom megvalósítására.
s Ezek szerint az első számú cél az egyesben való indulás. Ezen felül párosban és négyesben is ott lesz?
– Még mindig van bennem motiváció, pedig idestova 20 éve vagyok a vízen. Ám most nem tudom megmondani, hogy egy vagy két számban, netán háromban állok majd rajthoz. Sajnos az időrend igen szoros a döntők között.
s Edzésben vannak már?
– Természetesen, a világbajnokság után kaptunk egy rövidebb pihenőt, de két hónapja már keményen készülünk, futunk, súlyt emelünk, úszunk és az evezőspadot is használjuk.
s Hogy tölti a karácsonyi ünnepeket?
– A két ünnep között könnyített edzésünk lesz, pontosabban Kati néni azt mondta, hogy „szabadságot” ad nekünk, de azért mindnyájunknak felhívta a figyelmét arra, hogy teljes tunyulásra ne adjuk a fejünket. Ezzel egyetértek, biztos, hogy futni meg tornászni azért fogok a két ünnep között.
s Ha már az ünnep szóba került: hogy készül a karácsonyra?
– A legfontosabb, hogy megvettük már a fenyőfát, egy normandiai földlabdást, mindig ilyet veszünk, hogy ne pusztuljon el a fa, és később kiültetjük a kertbe. Sajnos a tavalyi nem kötött meg, de nagyon bízom benne, hogy a mostanit évekig fogjuk látni a kiskertben.
s Minden sportolónak vigyáznia kell a súlyára. Ki főz ilyenkor, karácsonykor?
– Általában az a program, hogy édesanyáméknál töltjük a karácsonyi ünnepek egy részét, és ilyenkor ő főz.
s És hogyha önnek kellene a tűzhely mellé állnia?
– Akkor se lenne probléma, mert nem vagyok ugyan aranyérmes szakács, de nem égne oda az étel.
s Mi a karácsonyi menü?
– Nálunk általában gyümölcsleves van, mákos guba és sült pisztráng.
s Mikor kezdődik a további felkészülés az újévi versenyekre?
– Január 2-ától vége a pihenőnek, szerintem egészen a pekingi olimpiáig nem lesz megállás. Ha jól tudom, akkor február táján melegvízi edzőtáborba utazunk Amerikába.
s 23-szoros világbajnok, csak a legendás német Birgit Fischer előzi meg 28 vb-elsőséggel. Utolérhető?
– Amint azt már említettem, több mint húsz éve vagyok a vízen, nem tudnék most választ adni, hogy sikerülhet-e, de egy kiegészítést azért tennék. Hivatalosan 23-szoros világbajnok vagyok, ám hármat szereztem hozzá, mert a sárkányhajósok világbajnokságán is rajthoz álltam, ahol három aranyéremmel gazdagodtam.
s Ez lehetne több is?
–  Így igaz, de idén nem volt időm arra, hogy elutazzak az idei világversenyre Ausztráliába.
s Milyen reményekkel várta az Év sportolója-választást?
– Szép reményekkel, mert már voltam az év legjobbja, de a remények és a realitás nem mindig találkozik, mivel ebben a szubjektív versenyben az dönt, hogy az újságírók kit láttak a legjobbnak. 


Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!