Elégedetlen az ellenzék Sólyom döntésével

Ha elutasítják a kifogásokat, akkor tűzheti ki a köztársasági elnök a vizitdíjról, a kórházi napidíjról és a tandíjról szóló népszavazást. Erre Sólyom elnöknek 15 napja van, és a referendumot az említett AB-döntéshez képest három hónapon belül kell megtartani.
A Fidesz számára az ideális az lett volna, ha a köztársasági elnök az AB-nél vétózza meg  a társadalombiztosítási törvényt. Ehelyett, mint ismeretes, azt a parlamentnek küldte vissza újbóli megfontolásra, leszögezve, hogy az alkotmányossággal nincs gond. (A kormánypártok a törvényszöveg koherenciáját a koalíciós vita folyamatában is megőrizték). Bár semmi váratlan nem történt, a hatalomra törő jobboldali párt mégis ingerülten reagált, állítólag Orbán is kifakadt a döntés hallatán. Ilyesmi a dolog természeténél fogva nehezen ellenőrizhető,  ám a híresztelést megerősíteni látszott a Magyar Nemzet kioktató vezércikke, („Kecskére a káposztát”) Sólyom döntéséről. „Az ellenzék, valamint a törvény szakmai, érdekképviseleti és civil bírálói az alkotmányossági kontrollban bíztak, hiszen ez a jogszabály megsemmisítésének reményével kecsegtet, legalábbis a bizonytalan jövőbe tolja ki a hatálybalépést… Az elnöki döntés az egészségügy jövőjét a kormánytöbbség kezébe helyezte. A szándéktól függetlenül kecskére bízta a káposztát”.
Az ilyesfajta leckéztetés  mögött ott van az Orbán-csapat  rossz  előérzete: a politikai erőviszonyok terén megfordulhat a szél. Amikor ilyen a közérzet, akkor a demokrácia és a jog nyűggé és béklyóvá válik. Cser Ágnes, az egészségügyi szakszervezet elnöke az Info Rádióban úgy nyilatkozott, hogy ezután az egész parlamentet el kell zavarni (!), ha módosítás nélkül fogadják el a visszaküldött törvényt. Hasonlóan jogtisztelő megoldást vetített előre Morvai Krisztina docens, aki szerint „nem volna elképzelhetetlen, hogy  ha korrekciókon mégis átmegy a törvény, az új helyzetre tekintettel dönthet úgy a köztársasági elnök, hogy az  újra tárgyalt törvényt előzetes normakontrollra küldi.”
Ha csak Cserről  és Morvairól lenne szó, nem kellene különösebben aggódni a paragrafusok ilyetén rugalmas kezelése miatt. De másról is szó van: talán nem kapott méltó figyelmet a pártvezető ünnepi interjúja a Magyar Nemzetben, amely azt a benyomást kelti, hogy ő az, aki a kórus hangját megadja. Az interjúban felsorolja a mára kialakult helyzet felelőseit: „Kellett hozzá az önvédelemre felkészületlen demokratikus intézményrendszer, az Állami Számvevőszéktől az Alkotmánybíróságon és az Országgyűlésen át a köztársasági elnökig, és kellett hozzá az értelmiségi réteg, amely nem az emberi méltóság és szabadság kiteljesítésében látta küldetését, vagy ha abban látta, akkor nem érezte magát elég erősnek, kitartónak,  nem érezte magát olyan egzisztenciális biztonságban, hogy küldetését teljesítse.”  Az intézményi és személyi felelősök e listája (mondhatnánk, nem semmi…) érezteti az eltervezett új rendszerváltás céljait és messzemenő ambícióit: e logika szerint az egész államéletet újra kellene strukturálni, amihez a gleichschaltolt értelmiség  képviselői nyilván asszisztálnának. A konzekvencia pedig igencsak elgondolkodtató: „Az utolsó demokratikus eszköz, amit a kormányzati rombolás megállítására az ellenzék bevethet, a népszavazás”. Tehát nem az „utolsó eszköz”, hanem az „utolsó demokratikus eszköz”. És milyen eszköz jön utána? 

B. B.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!