Ellenőrizhetik a kerekítést

Kérdések sorát veti fel ez. Iglódi-Csató Judittól, az MNB kommunikációs igazgatójától kértünk válaszokat.
– Az 1 és 2 forintos címletek február végi megszűnése után pontosan hogyan kell majd kerekíteni az árukért fizetendő összeget?
– Az egyes tételek árát nem kell kerekíteni, csakis a vásárlás végösszegét. Amikor odamegyünk a pénztárhoz és összeszámolják a vásárolt áruk ellenértékét, akkor a végösszeget kell 5-re vagy 0-ra végződőre fel- vagy lekerekíteni. Ez azt jelenti, hogy az 1-est és a 2-est lefelé 0-ra, a 3-ast és a 4-est fölfelé 5-re, a 6-ost és a 7-est lefelé 5-re, a 8-ast és a 9-est fölfelé 0-ra – azaz tízre, húszra és így tovább.
– Vonatkozik-e ez minden árra? A kereskedő a terméken szereplő árat számolja-e el a gyártóval vagy a kerekített árat?
– Igen, minden árra – pontosabban minden számla végösszegére, amit készpénzben fizetnek – érvényes lesz a kerekítési kötelezettség. Ám, hogy a kereskedő és a gyártó egymással mit és hogyan számol el, az nem attól függ, hogy milyen összeget tüntetnek fel az árun, hiszen van nagykereskedelmi és kiskereskedelmi ár is. Ezekkel a végszámla kerekítésének nincs semmilyen összefüggése és a cégek egymás közötti elszámolásában meg is marad egységnek az 1 forint.
– Ez azt jelenti, hogy ha egy ár most 2 forintra végződik, akkor ezt a gyártó és a kereskedő is elveszti, ha pedig 3 forintra végződik, akkor a visszajáró két forintot a kereskedő „lenyelheti”?
– Valóban ezt jelenti. Ha csak egy 52 forintos árut vesz, akkor 50 forintot fizet érte, és a kereskedő 2 forintot elveszít, ha pedig csak egy 53 forintos árut vesz, akkor 55-öt kell fizetnie és a kereskedő nyer két forintot. Ám mivel ez minden egyes tranzakcióra érvényes, hosszabb idő, nagyobb forgalom esetén statisztikailag e nyereség és veszteség kiegyenlíti egymást, így nem képződik valódi nyereség vagy veszteség.
– Köteles-e árat emelni, aki nem akar erre ráfizetni?
– Nem. A Magyar Nemzeti Bank semmiféle árképzésbe nem avatkozik be; az árak nem azért alakulnak így vagy úgy, mert éppen olyan a fizetőszközünk, amilyen.  Ha így gondolkodnánk, akkor vajon semmi nem kerülhetne, mondjuk, 20 ezer forintnál többe, mert az ma a legnagyobb címlet? S a 9-re, 99-re, 999-re végződő árakat sem tette kötelezővé semmi, ez inkább csak bevált marketingfogás. Az árak a piactól függenek.
– Ez igaz, de aki egyféle terméket állít elő, és azt gyakran csak önmagában veszik meg, arra nézvést ez szinte kényszerítőleg hat, hogy árat változtasson, ha nem akar veszteséget elszenvedni…
– Ismétlem, mi senkit semmire nem kényszerítünk, kivált nem az árképzésben; a Pénzügyminisztérium törvénytervezete is csak a számla végösszegének a kerekítését teszi kötelezővé. Aki többféle terméket, vagy egyféléből több darabot vesz, az már lehet, hogy kerekítve többet vagy éppen kevesebbet fog fizetni a termékeken feltüntetett árnál. Az 1 és 2 forintos érmék bevonása az egyes tételek árát semmilyen módon nem érinti, esetükben nem tesz kötelezővé, kényszerűvé semmilyen árváltozást.
– Tudják-e hány termék árát fogják le-, illetve fölkerekíteni?
– Nem, és nem is lehet tudni, hisz’ csak a vásárlások végösszegénél kell kerekíteni, azt pedig nem lehet előre tudni, hogy egy terméket hányan vesznek meg csak önmagában és hányan más árucikkekkel együtt.
– Készítettek ezzel kapcsolatos hatástanulmányt?
– Természetesen.
– És ez mit tartalmaz, mire számíthatunk?
– Abban az esetben, ha minden egyes vásárlásnál mindenki tudatosan fölfelé – azaz az esetek felében a saját előnyére – rosszul kerekít, akkor 0,1-0,2 százalékkal nőhet az infláció. De csak akkor, ha mindenki szánt szándékkal hibázik. Tehát valódi inflációgerjesztő hatással nem kell számolnunk.
– Hogyan védekezhet az ellen a vásárló, hogy mindenki az ő kárára fölfelé kerekítsen?
– Aki matematikából jó volt, és tudja a kerekítési szabályt, amit mi minden lehetséges módon ismertetünk most, annak csak annyi a teendője, hogy ellenőrzi a számlán: jól kerekítettek-e, és ha nem, akkor szóvá teszi. S persze a fogyasztóvédelmi szervezeteknek joguk lesz ellenőrizni a kerekítést is.
– Egyáltalán, miért nem éri meg továbbra is megtartani az 1 és 2 forintosokat?
– Azért, mert nagyon sok vész el, „csapódik ki” a forgalomból, gyűlik befőttesüvegekben, miközben az emberek nem használják vásárlásra. Folyamatosan kell ezeket a címleteket gyártani, úgy, mintha egy lyukas korsóba próbálnánk vizet tölteni – s ez az adófizetőknek kerül sok pénzébe.
– És miért nem azt a megoldást választották, amit például Olaszország, Törökország vagy Románia: kivonták a forgalomból a „filléreket” és egy vagy két nullával „levágták” a „forintnak megfelelő,  már kész címlet értékét?
– Ilyesmit csak akkor szoktak megtenni, ha tartósan nagyon magas az infláció, és nem 6-8 százalékos, mint most nálunk. Ilyen lépés csak a két-három számjegyű infláció mellett indokolt; akkor tették meg az olaszok, a törökök, a románok is…

(vasvári)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!