Mégis magyarigazolványt!

Részt vettem Ungváron egy találkozón Göncz Kinga miniszter asszonnyal. A kis határ menti és vízum nélküli forgalomról volt szó. Azt mondta, hogy több mint 700 ezer ukrán állampolgárnak meglesz ez a lehetősége. Köszönjük szépen, ez kitűnő! De tekintettel arra, hogy most már nem fontos bemutatni az „árban-igazolványt”– aminek mi a magyarigazolványt tituláljuk, – ez a dokumentum ma már nem ér semmit, így az egész hatalmas ukrán területről érkeznek a határ menti falvainkba újabb meg újabb „magyar származású” ukránok, akik vesznek itt házakat, lakásokat, formálisan bejelentkeznek, és félek, hogy hamar a kis határon megint ezek a „magyarok” oroszul fognak beszélni a határőrökkel a magyar oldalon. Ezzel azt akartam leírni, hogy mennyire fontos lenne az, ha a magyar konzulátuson itt, Beregszászban meg Ungváron ezekre a dolgokra nagyon figyelnének, mert akinek van pénze, az egy pár perc alatt ukránból, oroszból, csecsenből „magyar” lesz, és az, hogy fogalma sincs a magyar nyelvről, senkit sem érdekel.
Igen, a vasfüggöny egy borzasztó, meg sztálini hagyomány, ezt tették velünk Hruscsovok, Brezsnyevek, nincs erre szükség. De én szeretnék belépni az anyaországomba, magasan emelt fejjel, büszkén, mert magyar vagyok, annak születtem, így szeretnék majd meghalni. És ebben a helyzetben, kérném a külügyminiszter asszonyt, adjon utasítást a konzulátusoknak, hogy mégis fogadják el a magyarigazolványt, ami bizonyítja, hogy magyarok vagyunk. Kérném, hogy mi legyünk az elsők az ügyintézésben, nem pedig egy moszkvai Dmitrij Ivanovics, és hogy a konzulátus munkatársai is tudják, emlékezzenek arra, hogy ők itt a gyönyörű szép anyaországot, Magyarországot képviselik. Mert magyarnak lenni nagyon nagy öröm, megtiszteltetés, pláne, amikor egy ember nem a saját akaratából van elszakítva az anyaországtól, de itt Ukrajnában, Kárpátalján, ez senkit sem érdekel. Mert itt az életünk mindennapi harc.
Szabó Gábor, Ungvár

A dakota lóláb már rég kilóg
Nem az ország érdeke a cél, hanem a hatalom megszerzése. Egyetlen szerencse a jelenlegi szomorú helyzetben, hogy a Fidesz-KDNP stílusa és eszközei olyan visszataszító színvonalra süllyedtek, hogy aligha lesz bárki is a fanatikus hívőkön kívül, aki el fogja hinni a 2010-es választások során, hogy akik annyi gonosz mocskolódással becsmérelték a balliberális kormányt és vezetőjét, alkalmasabbak lehetnének az ország kormányzására.
Abban sajnos nagyon sikeresek voltak, hogy megfertőzzék a társadalmat a gyűlölködés pusztító kórjával, és évtizedekre kettészakítsák az országot, de ezzel azt is elérték, hogy bármekkora hibákat követne is még el a jelenlegi kormányzat, a szavazók döntő többsége a „bárkit, csak a Fideszt ne!” alapon fog voksolni 2010-ben. Azt már nem lehet elfeledtetni a lakossággal, hogy az a fajta gyűlölettel fűszerezett kritika, amely makacs következetességgel azt sugallta és sugallja, hogy a Gyurcsány-kormány szándékosan az ország elpusztításán fáradozik, s ezért nincs egyetlen támogatható döntése sem az Országházban, nyilvánvaló képtelenség, rágalom!
Az új egészségügyi törvényről megoszlanak a vélemények. Arról azonban nem, hogy tenni kellett valamit. Értelmes emberek támogatják, és értelmes emberek ellenzik a kormány kompromisszumos tervezetét. Ez azt sejteti, hogy egyelőre nem lehetünk biztosak abban, hogy a törvény meghozza a kívánt eredményeket, az viszont mindannyiunk kötelessége, hogy támogassuk a kabinet koncepcióját. Hátha működik!
Még a Fidesz-KDNP stílusáról elmondottakhoz képest is kirívóan felháborító és káros Éger István lépése, aki az Orvosi Kamara elnökeként „hadat üzent” a reformoknak, és megígérte, hogy mindent meg fog tenni azért, hogy az új törvény kudarcot valljon! Nem akarom elbagatellizálni a dolgot, de ez eszembe juttatta azt az Amerika-szerte ismert mondást, miszerint „ha egy magyar barátod van, nincs szükséged ellenségre!”

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!