Hosszú idő kell a gondolkodásmód átalakításához

A VH december 9-i számában Gábor György olyan csodálatos írást közöl, amely agyamat, szívemet simogatta. Így szól: „...a hit kizárja a racionális érvelést, ugyanis eleve igaznak, egyedüli és kizárólagos igazságnak és jónak tekinti a belőle fakadó tetteket és gondolatokat, és eleve hamisnak és a végső igazságot veszélyeztető rossznak (gonosznak) a nem belőle eredő, avagy vele ellentétes nézeteket, és praxist.” Gyurcsány Ferenc Útközben című könyvének (mely könyvet a modern baloldal bibliájának tartok) 16–17. oldalán más megfogalmazásban, de ugyanez megtalálható.
Kedves Olvasó! Én már vénember vagyok. Jól emlékszem az 1944 őszi Szálasi-rendszerre. Teljes felelősséggel állítom, hogy a Fidesz és a szélsőjobb magatartása miatt egyértelműen közelítünk hozzá. Gyurcsány Ferenc az egyetlen politikus, aki ennek képes ellenállni, annak ellenére, hogy a jobboldal diktátornak, meg mindenféle borzalmas tulajdonságú egyénnek titulálja. Pedig a már említett közírók (főleg Debreceni József, Kertész Ákos, Tamás Gáspár Miklós, Bolgár György) nem ezt állítják. Az alap: jogrendünk teljesen alkalmatlan egy viselhető társadalmi rend megélésére!
Gyurcsány Ferenc Londonban 2007. november 12-én a London School of Economics egyetemen, angol nyelvű előadásában a következőket is mondta: „Mindössze 5-10 év alatt alakítottuk át állami tulajdonú tervgazdaságunkat piacgazdasággá. Ám az emberek gondolkodásmódjának, magatartásának megváltoztatásához sokkal hosszabb idő kell, mint azt gondoltuk volna.” Hát ez a jelenlegi társadalmi problémák bázisa, amit az említett közírók is egyértelműen igazolnak. Tehát társadalmunk viselhetősége csak akkor alakul ki, ha a jelenlegit átalakítjuk, olyan formában, hogy az állampolgár minősége nem a pártállásától, hanem országa-térsége elkötelezettségétől, szakképzettségétől függ.
Néhány szót az ellenzéknek társadalmunk fő problémáiról, a szegénységről, a nyugdíjasok életkörülményeiről.
Egy késő délután megyünk hazafelé a feleségemmel. A társasházunk előtti szeméttárolóban „kukázik” egy fiatal férfi. A feleségem megszólítja: fiatalember, van egy liter használt étolajam, meg egy kiló törmelék, darálni való dióbél, elfogadja-e? Hogyne, szívesen – hangzik a válasz. A feleségem leviszi neki, mire ő kérdezi: Tessék már mondani, ezt az olajat hűtőbe tegyem, vagy mélyhűtőbe? No comment!
Vettem egy pár cipőt. Sajnos a jobb lábam feje, mely kissé sérült, nem tudta viselni. Egy reggel láttam a szeméttárolónál egy magamfajta formájú férfit. Levittem a cipőt, és kérdeztem: hányas lába van? Mondja: 42-es. Akkor elfogadja ezt a cipőt? Megnézi: igen, mert a fiamnak is jó lehet. De megkérdezném, mert igaz ugyan, hogy mobilom van, de egész nap járkálok, jó lenne egy telepes kis rádió, hogy ne unatkozzam. Ilyet nem tudna adni? Ez is no comment.
Csak még egy, mert több is van. A feleségemmel úgy határoztunk, hogy mivel leszigeteltettük a lakást, a konyhába veszünk egy páraelszívót, mert így arra szükség van. Bementem egy szaküzletbe, megtörtént a kiválasztás, a felszerelés megbeszélése. Közben bejött egy nagyon egyszerűen öltözött férfi. A tulajdonos mindjárt megkérdezte: mit parancsol? Azt mondta, szeretne egy ventilátoros hősugárzót karácsonyra a gyerekeknek a fürdőszobába, mert azt mondják fáznak. Feleségének meg egy villanyvasalót, mert a régi már elhasználódott. Ez közel 10 ezer forintba került. Ezt sem kívánom kommentálni, mert csak az jár a fejemben, hogy ezek az egyszerű emberek „ilyen” szegények?
Ugyanide tartozik a nyugdíjasokról hangoztatott ellenzéki politikai álláspont. Minden évben két-három nyugdíjas délutánon-vacsorán veszek részt. Rengeteg nyugdíjas ismerősöm van, de egyetlenegy sincs, aki bármiben nélkülözne. Persze nem azt mondom, hogy fuldokolnak a bőségben! De mindnek van elfogadható lakása, élelmiszere, és soknak autója is, jóllehet 10-15 évesek, de használhatók, gondozottak. És akinek alacsony a nyugdíja ehhez, az dolgozik, és ő az, akinek jobb az egészsége. Én is ebbe a csoportba tartozom.
Ezért az volna a tiszteletteljes kérésem, hogy a szociológus jellegű politikusok, profeszszorok, egyéb szakemberek ezt a két jelentős társadalmi kérdést vizsgálják meg mélyebben, mert a társadalomnak ez a nagyjából egyharmad része nem csak abból él, amit hivatalosan kap, hanem lényeges kiegészítéseket is produkál. Ez a „szegény” magyar népréteg nem egy élhetetlen embercsoport. Sok nehézségen átmentünk már, és nem igaz, hogy a mai „egy tragikus út a végpusztuláshoz”! Biztos vagyok benne, hogy ki fogunk lábalni ebből is.
Id. Terjék Gyula Gáspár, Kiskunfélegyháza

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!