Az egyetemi tanár, meg az átkrepiteljnij tálon

Kun Miklósról rég tudtam, hogy „orosz- szakértőnek” tartja magát. Tudtam, hogy minden, ami orosz, rá úgy hat, mint a vörös posztó a bikára. De amit most láttam, az túlment minden határon.
A téma Putyin Oroszországa volt, a választások után. Szóval, Kun már tudja, hogy a „választások nem voltak tiszták”, hogy Oroszországnak nem szabad hinni, hogy csak úgy nyerte meg az Egységes Oroszország a választásokat, hogy csalt, meg – ahogy Kun fogalmazott vendégeinek: tudjátok, ott van egy olyan kék színű „átkrepiteljnij tálon”, azt beviszik egy vállalathoz, és svindliznek, ha-ha-ha! Kun, aki egy igazi kommunista család leszármazottja, akinek a nagyapja egy régi bolsevik volt, nagyon jól tudja, hogy az „átkrepiteljnij tálon” nem más, mint az ideiglenes szavazási igazolvány, amikor egy választó nem abban a körzetben szavaz, ahol lakik, hanem máshol. Ez így van az egész világon, Magyarországon is, de Kunnak szenzáció kell.
Néhányszor megismételte, hogy Putyin „köztársasági elnök”, habár az orosz alkotmány  szerint az országnak államelnöke van. Kun nevetve mondta, hogy Putyin kinevezte miniszterelnöknek Viktor Zubkovot, aki „Szentpéterváron vett neki egy dácsát”. Mesélve a putyini Oroszországról, Kun folyton Brezsnyevet meg a KGST-országok rég halott vezetőit mutogatta. Nekik annyi közük van Putyinhoz, mint nekem Kunhoz. Érezhető volt, hogy eltelt egy kis idő azóta, hogy felvették az adást, mert múlt szombaton Kun még nem tudott arról, hogy az előtte való hét hétfőjén Putyin kinevezte utódját, Dmitrij Medvegyevet. Összevissza fordítva a történelmet – ami nagyon jellemző Kunra – beszélt nekünk Patolicsev volt szovjet miniszter apjáról, Bajbakov volt szovjet tervhivatali vezetőről, akiket Kádárék „tejben-vajban fürösztöttek Magyarországon”.
Persze nem maradt ki a „rettenetes KGB meg strukturái”, a gyilkos orosz rendőrség, az OMON és magyar REBISZ-féle egységek. Oroszul az ilyen „salátáknak” van egy nevük: vinigret. Ezt azt jelenti, hogy a háziasszony mindent összekever egy tálban – salátákat, zöldségeket –, és ezt adja a váratlan vendégeknek. Az oroszok ezt még „zákuszkának” is nevezik.
A gyengénél is gyengébb műsorban, a nagyon oroszellenes csatornán, volt egy nagyon kellemes pont is. Volt ott két vendég, Csaba László professzor, közgazdász – akit Kun alig engedett szóhoz jutni – és Szűrös Mátyás, volt moszkvai nagykövet. Kun megpróbálta Szűrös Mátyást néhányszor ráterelni a saját oroszellenes taktikájára, de – megragadom az alkalmat, és köszönetet mondok Szűrös úrnak – ő kitűnő diplomataként nem fogadta el Kun olcsó trükkjeit, hanem azt mondta, amit a nagy orosz filozófus Tjutcsev: ésszel Oroszországot megérteni nem lehet, de partnernek tekinteni igen. Ez még 1866-ban hangzott el, és ma is aktuális. A volt nagykövet úr elmesélte Kunnak, hogy volt, amikor az Ikarus gyár el tudott adni az oroszoknak 7 ezer buszt egy évben. Elmesélte Kunnak, hogy a szovjetek évente 12 millió pár cipőt vásároltak Magyarországon. Ma sajnos, semmit. Elmesélte Kunnak, hogy 300 ezer tonna alma indult évente a Nyírségből a nagy szovjet piacra, ma egy kiló sem.
Amikor Kunnak már nem volt miről beszélni, megkérdezte Szűröst: mondd, Mátyás, és ezekkel érdemes kereskedni? Mind a két vendég azt mondta, hogy igen, nagyon is, sőt Szűrös úr még azt is hangsúlyozta, hogy ma Oroszország más, mint a Szovjetunió volt, elmondta, hogy az államelnököt nagyon is támogatja a fiatalság, a lakosság többsége, és nagyon fontos a jó kapcsolatunk Oroszországgal. Köszönet jár Szűrös Mátyásnak mindezért, amit nem mondhatok el Kun Miklósról, aki számításaim szerint, körülbelül 20-25 évvel lemaradt az élet reális oldaláról. Ez egy igazi befejezetlen múlt! Sajnos.
Rozánov Igor, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!