Megkezdődött a tizenhetedik sztrájk az idén. Bejöttem dolgozni, nagyon
rossz volt a kedvem. Nem, természetesen nem a sztrájk miatt. Aki
teheti, megteszi. Én egy külföldi cégnél vagyok alkalmazott, itt
sztrájkolni nem lehet, mert a két kislányomat Gaskó nem fogja
eltartani. Az egyik radikális tv műsorában azt mondta LendvaI
Ildikóról, hogy „politikai és pszichológiai analfabéta”, Gyurcsányról
meg természetesen mi mást, mint azt, hogy hazug!
A Markó utcában lakunk, így volt lehetőségem „részt venni” a szombati Liga-nagygyűlésen. Volt itt a tömegben mindenféle plakát a „szarháziakról” (elnézésüket kérem) Gyurcsányék fényképeivel, voltak Árpád-sávos zászlócskák, itt volt Tomcat, volt Talpra magyar, volt minden. És itt volt a boldog Gaskó, akinek sikerült megbolondítani az embereket karácsony előtt. Itt volt Cser Ágnes, volt OEP-főigazgató, ma híres nyugdíjas, és szakszervezeti vezető, aki nagyon sietett erre a nagygyűlésre, mert nem vette le magáról a brillel ékesített gyűrűket, meg a nyakláncot. Ó, szegény szakszervezet! Volt egy fantasztikus műanyag csontváz, meg ügyeletes szakszervezeti transzparensek. Összekeverték a politikát a munkával, a követeléseket a lenézéssel.
Szerintem senki sem értette meg, mi van abban a törvényben, ami miatt sztrájkolnak, de mindenki látta, hogy mennyire boldog volt a Gaskó. Jó időben, jó helyen állt, így számíthat egy kitűnő befutó helyre a következő választásokon a Fidesz oldalán.
Másnap, vasárnap, Debrecenben voltam a családommal. Meg akartuk nézni a rövid pályás úszó Európa-bajnokság záró napját, és tapsolni az igazi magyar hősöknek, Cseh Lászlónak, Gyurta Dánielnek, akik jó hírünket vitték a nagyvilágnak. És „kalapot emelni” előttük. Nem voltam Debrecenben több mint húsz éve. Tegnap végre láttam egy nagyon szép magyar nagyvárost, ahol érezni az igazi gazda kezét. Nem láttam az utcán Gaskóékat, Cseréket, Tomcatékat, meg magyar gárdistákat. Nem találkoztam nyilas banditákkal. Megleltem azt, amire régen vágytam: a békét és nyugalmat. Az Eb-n, nemzeti hovatartozástól függetlenül, mindenki megtapsolta a magyarokat. Senki sem zsidózott, cigányozott, nincs roma bűnözés. Csak öröm, így a karácsony előtt, és büszkeség, hogy az úszásban is a legjobbak vagyunk a világon.
A debreceni rokonaim, akikkel együtt voltunk, azt mondták, hogy minden, amit látunk, a debreceni polgármester, a fideszes Kósa Lajos érdeme. Ez így is van! Mert érezni, hogy a Kósa urat nem érdekli más, mint az, hogy ez a hajdúsági főváros még szebb, még csodálatosabb legyen. És ehhez nincs szükségük csontvázakra, beszédekre, Tomcatokra, meg Cser-brillekre. Itt az emberek dolgoznak, és látni az eredményt. És ilyenkor nekem nem számít, hogy milyen párthoz tartozik a Kósa Lajos. Ő kitűnően képviseli a saját városát, ami sok-sok politikusnak – Orbánnak meg Gyurcsánynak – nagyon jó példa lehetne. Persze, dolgozni, meg küzdeni kell, de van eredmény is. Gaskóék nélkül!
Szallai Judit, Budapest
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!