Nyelvelő

Dr. Bodárdi Mihály kedves olvasónk remek összeállítást küldött különböző nyelvi problémákról, érdekességekről. Az alábbiakban ezekről a gondolatokról lesz szó.
Mostanában mindent biztosítunk. A takarítók biztosítják a kocsik tisztaságát, pedig ők, szegények, csak igyekeznek megtisztítani a kocsikat, de ennek biztosítására már sem idejük, sem lehetőségük nincsen. – „Az őrezred biztosít gépkocsit a minisztereknek”. Ez mostanában, ugyebár, meglehetősen pikánsan hangzik. Hirdetésekben olvasható: „az álláshoz lakást biztosítunk”. Nem kellene ezt inkább valamelyik biztosítótársaságra bízni? Ezt is sokszor olvasom: „állást biztosítunk angol nyelvismerettel rendelkezők részére”. Manapság ez igen figyelemre méltó, ha állást tudnak biztosítani csak éppen nem igaz. És a nyelvismerettel való rendelkezés? Én például rendelkezem portugál nyelvismerettel, de egy kukkot se tudok ezen a szép nyelven. Pedig ismerem! Jobb, egyszerűbb, érthetőbb lenne így írni: angolul tudó embert alkalmazunk (nem pedig állást biztosítunk részére).
„A regény mondandója tetten érhető”. A vállalat céljai tetten érhetők.” És így tovább. Pedig tetten érni csak egy tettet, egy cselekedetet lehet. Például: tetten érték a betörőt. A tetten érésnek, éppen ebben a példában „tetten érhető”, pejoratív kicsengése van. A regénynek pedig inkább mondani valója van, mint mondandója, hiszen már le van írva.
Erről meg eszembe jut az ominózus. „Az ominózus festmény a művész legjobb alkotása...” Az omen latin szó. Jelentése: baljós, rossz jel. Az ókori jóslásokban használták. Az előbbi mondatban tehát: a festmény a művész baljós, rossz alkotása...
Rendkívül gyakori hiba, hogy nem írják ki a rámutató névelőt, vagy legalább egy vesszőt. Íme egy-két példa, újságokból ellesve: „...mondja K. Zoltán, aki Kisújszálláson lakik. Kollégája D. Attila iskolatársa volt. Vajon a kolléga volt D. A. iskolatársa? Nem! Kollégája, D. A., az iskolatársa volt! Így már világos. Ha már a politikusoknál tartunk: naponta hallom, hogy a miniszter személyesen ellátogatott...az államtitkár személyesen fogadta...Fúrja az oldalamat, miként lehet nem személyesen látogatni, fogadni?
Szinte minden reggel azt hallom a tévében: köszönöm, hogy elfáradt. Hja, azok a fránya apróságok! Mert egyáltalán nem mindegy, hogy valaki elfáradt, befáradt, ide fáradt! (Én egyébként ezt mondanám: köszönöm, hogy eljött...) Hasonló hiba a feltételez helyett a tételez. Valamint a kedvenceim közé tartozó bonyolítás, a lebonyolítás helyett. „...X. vállalja rendezvények bonyolítását...” – mintha bizony egy rendezvény lebonyolítása, megszervezése nem lenne eleve bonyolult. Az biztos, hogy én nem fordulnék X-hez, mert csak bonyolítaná a dolgot. Minden nap olvasom, hallom: megvalósítjuk a célkitűzést. Pedig ha csak a cél kitűzését valósítják meg, akkor sohasem érik el a célt. A filmesek egyik bosszantóan rossz szakkifejezését átvette a bűnügyi tudósítások nyelve: „A képen kitakarásra került az illető személy arca...”. Itt két hiba is van. Az egyik: a került. A másik sokkal bosszantóbb: az illető arcát a képen nem kitakarták, hanem éppen ellenkezőleg, eltakarták, betakarták, elfedték. Kitakarni például a szerelmi együttlét során szokták a partnert, he egyáltalán betakaródzott.  De egy képen kitakarni valakit nagy szamárság és mást mond, mint amit akar. A fenti, gyakori mondat helyesen: a képen eltakartuk.
Dr. Bogárdi Mihály összeállításához hasonló elemzéseket, anyagokat, üzeneteket is szívesen várok a rovatba, levélben, vagy az editor@mediacom.hu címre. A levelekre lehetőleg írják rá: „Nyelvelő”. 

Kiss Róbert Richard

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!