Hovatovább örökzöld téma, de nem lehet nem foglalkozni vele, hiszen mégiscsak a világ egyik legjobb labdarúgójáról van szó. A vele szemben elfogultak e megállapítást olvasván máris felkiáltanának: csak volt az egyik legjobb, ma már nem az, az ellenségeskedők pedig még azt sem fogadják el, hogy egyáltalán jó focista a brazil, sokak számára viszont változatlanul élő futballcsoda a 27 éves Ronaldinho.
Hogy ellentmondások hada övezi a Barcelona klasszisát – amint arról a „kettős beszédű” főcímünk is árulkodik –, persze maga az érintett is gondoskodott, méghozzá azzal, hogy pazar idények, az Aranylabda kiérdemlése, az esztendő legjobbjának történt megválasztása után egyszer csak elkezdett gyengélkedni, néhány hete-hónapja pedig már teljesen formán kívül játszani a katalán elitcsapatban. Hogy a focista tényleg érzelmi válságba került-e – hiszen szóltak pletykák még arról is, hogy reménytelenül beleesett a holland vezetőedző, Frank Rijkaard amúgy valóban igen szemrevaló lányába –, vagy csak csömöre lett a rengeteg futballtól, s egyre kevesebbet edzett, ami egyenesen vezetett el a közelmúltig jellemző mélyrepüléshez? Egyértelmű válasz nincs, találgatás annál inkább. A titokhoz nem sietett közelebb juttatni a kíváncsiskodókat sem a klub, sem Ronaldinho, csak az vált mind egyértelműbbé, hogy zűrös lett a Barca és a brazil támadó kapcsolata. A spanyol sajtó például utánaszámolt, hogy az esztendők óta a katalán elitgárdánál játszó „Ronnie-t” 137 meccs után érte az a szégyen, hogy nem volt kezdőember csapatában. Nyilvánvaló következményeként amúgy annak, hogy ha nem is lézengett a pályán, de már egyre inkább hiányoztak a Ronaldinhóhoz kötődő egyedi bűvésztrükkök, a zseniális megoldások, elmaradoztak a korábbi bravúrok, a mosollyal övezett szupercselek, s persze a boldogságos gólok. Na de kihagyni, mellőzni, vagy akár csak tartaléksorba űzni egy ekkora sztárt? Ideig-óráig talán lehet, de hogy nem marad következmények nélkül a világ (igenis egyik) legjobb futballistájának a háttérbe szorítása, az egészen nyilvánvaló. Vagyis meg volt és van kötve Rijkaard keze, már persze ha tényleg komoly az összezördülésükről lábra kapott pletyka, s nem csupán a szokásos bulvárhírcsinálás esete forog fenn sokadszor is. Tudniillik azzal a verzióval, hogy a felek összerúgták volna a port, gyakorlatilag egyidőben szárnyalt fel az a változat is, hogy Rijkaard és Ronaldinho együtt készül elpályázni a katalán fővárosból, hogy meg se álljon egészen Londonig. Ez utóbbi feltételezés szerint a holland-brazil futballtandem a Chelsea-be tart, az orosz multimilliárdos Roman Abramovics pénzelte és uralta angol élcsapathoz, ahol mindkettőjükre álomfizetés és álomkarrier vár. Állítólag Abramovics beleszerelmesedett Ronaldinho játékába és semmi pénzt nem sajnál Londonba költöztetéséhez. E változat terjesztői-elhívői már azt is tudni vélik, s a spanyol és angol média részben hitelt is adott ennek, hogy tudniillik a brazil akár tízmillió eurós – durván két és fél milliárd forintos… – fizetést is kaphat, ha enged Abramovics csábításának. Az FC Barcelona sem járna ez esetben rosszul: ha igaz, forintban 12 és fél milliárdot adna Ronaldinhóért a Chelsea-vezér. Egyes hírmagyarázók szerint a duó londoni érkezését előkészítő lépések közé tartozott eleve a vegyes megítélésű (szeretett-utált) portugál vezetőedző, Jose Mourinho menesztése éppúgy, mint az, hogy a helyére ültetett izraeli Avram Grant csak félmegoldás, és hogy mellé került a kispadra a szintén holland és Rijkaarddal korábban sikeresen együtt dolgozó Henk ten Cate segítőnek, egyértelműen a tereprendezést jelenti a barcelonai szuperkettős jövetele előtt…
Ami tény: Ronaldinho átmeneti (látszat?) mellőzése ellen az elsők között emelt szót az FC Barcelona klubelnöke, Joan Laporta, aki úgy nyilatkozott: ekkora luxust nem engedhet meg magának a Barca, és egy Ronaldinho nem lehet tartalék… Az is tény, hogy a klubfőnök „iránymutatását” követően Ronaldinho visz-
szakerült a kezdő tizenegybe, a Mundo Deportivo pedig Rijkaard szájába adva közölte: „Ronnie a legnagyobb. Ha akarja, mindig a pályán lehet.” De az is igaz, hogy a brazil egyre inkább javuló formát árult el magáról. A Deportivo elleni győztes bajnokin (2-1) már betalált, Bajnokok Ligája-meccseken pedig előbb gólpasszt adott, majd ő állította be a Stuttgarttal szemben a 3-1-es végeredményt, miközben több, már a régi Ronaldinhót idéző megmozdulása is akadt. Laporta újabb megszólalása sem véletlenül hangzott úgy, hogy eszük ágában sincs elengedni Ronaldinhót. Igaz, ezt még a karácsonyi kudarc, az ősi rivális Real Madridtól hazai pályán elszenvedett 1-0-ás vereség előtt mondotta a presidente...
A tarts meg-ereszd el jellegű kijelentések mellett szirénszavak is érkeznek, több irányból is. A 2002-es világbajnok brazil válogatott szakvezetője, Felipe Scolari például egyenesen távozásra szólította fel volt játékosát, mondván: a Barcelonának és a játékosnak is az lenne a megfelelő megoldás, hogy ha elválnának útjaik. „Ronaldinho szerződtetése óta, öt éven át a legjobbnak számított, ám nem lehet örökké a csúcson maradni, újítani kell” – mondta volt Scolari. Az irányító középpályásnak, akinek amúgy 2010. június 30-ig szól az alapszerződése a katalánokkal, a régi kontraktusa szerint 125 millió euró a kivásárlási ára, az új helyzetben azonban állítólag röpke 40 millióért is elengednék akár. Hivatalos bejelentés azonban – egyelőre? – nincs ilyesféle üzletről a Barca és valamely más klub között. Viszont az igaz lehet, hogy Abramovics mellett az AC Milan ugyancsak tehetős elnöke, a volt olasz miniszterelnök, Silvio Berlusconi is őszinte híve Ronaldinhónak, s nem is tagadja, hogy bizony roppant szívesen látná a milánói együttesben a brazil zsenit (aki így ott Kakával, az idei Aranylabdással az oldalán vezényelhetné a Milan csapatát).
Talán megkockáztatható: rengeteg hasonló – és attól elütő – hír lát majd még napvilágot a világsajtóban Ronaldinho-ügyben. Akár elszerződik a Barcától a januári átigazolási szezonban, akár nem…
(Jamzon)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!