Szükség van-e digitális táblára?

Ez mind helyes és támogatandó is lenne, ha a hazai oktatásnak ez volna a legnagyobb gondja. De nem az, mivel az oktatási intézményeknek az is fejtörést okoz, hogy időben ki tudják fizetni a villanyszámlát. Az uniós szabályok értelmében megnyílik a magyar árampiac, felszabadulnak az árak. A lakossági fogyasztói árakra ez nem vonatkozik, és egy kormányrendelet értelmében a közintézményekre sem. Ezzel a kormányzat elismerte, hogy az oktatási intézmények jelentős része működési gondokkal küzd. 2007-ben az első osztályos gyermekekre eső normatíva 204 ezer forint. A tervek szerint a kormány ezt az összeget tovább csökkenti, és 2009-re 145 ezer lesz. Miközben a normatív támogatás folyamatosan apad, a villany és a gáz ára emelkedik, és a kisebb önkormányzatok képtelenek kigazdálkodni a különbséget, amelynek következtében tartozásokat halmoznak fel.
Valószínűsíthető az is, hogy a digitális táblákkal felszerelni kívánt nyolcvanezer osztályteremből több ezer meg sem éri a modernizálást, mert az évek óta tartó pénzkivonások miatt kétezer kisiskola került végveszélybe.
A pedagógusok és a diákok közötti kapcsolatteremtést kellene elősegíteni megfelelő programokkal, s nem technikai eszközökről fantáziálni. Ma a közoktatási intézményeknek sokkal nagyobb szükségük van krétára, világításra és megfelelő székekre. Előbb a megfelelő munkakörülményeket kéne megtartani, és ezt követően lehet ilyen eszközök beszerzésén gondolkodni. Csak remélni tudjuk, hogy nem annyi tanterem marad a közeljövőben, amennyi  tábla beszerzéséről szól a projekt. Aki ennek ellenére azt állítja, hogy az iskoláknak és a pedagógusoknak az a legnagyobb gondjuk, hogy nincsen laptopjuk, nagyon téved vagy tudatosan félremagyaráz.
Kérdés az is, hogy a pedagógusok mennyire felkészültek az oktatásban tervezett szemléletváltásra, amelynek célja a pedagógiai tevékenység fejlesztése és a tanulók képességeire koncentráló tanítás. Ha az iskolában erre nincs meg a befogadó környezet, akkor nem szerencsés, hogy drága, magas színvonalú technikai eszközökkel szereljük fel az intézményeket. Hollandiában például létezik egy iskola, ahol minden tanulónak laptopja van. Egy ilyen környezetben teljesen érthető, hogy a digitális táblákra költ az iskola. Nálunk sem a pedagógus, sem a tanuló nem áll készen erre.
Az iskolában a legfontosabb felszerelés maga a tanár. Az intenzív tanár-diák kapcsolatot semmi nem pótolhatja – különösen az általános iskolában. A képzett, tisztességesen megfizetett, munkáját szerető tanár sokkal fontosabb, mint az egy főre jutó számítógépek száma vagy bármi egyéb.
Harangi Fülöp, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!