Szakszervezetek, sztrájkok, etika

Úgy gondolom, beszélni és egy progresszív konszenzus érdekében vitatkozni kell/kéne arról, hogy vannak-e, s ha vannak, milyenek a jogon inneni s azon túli magatartási, etikai szabályaik. Azon lehet kormányzattal, pártokkal, egymással, mindenkivel vitatkozniuk, hogy „némely társadalmi rétegek” hogyan, milyen „állami” segítséggel viselik el, vagy elviselik-e egyáltalán az egészségügyi reform „erőltetett menetét”, de azon most már nem, hogy a reformok, a mielőbbi változtatások elkerülhetetlenek-e vagy sem, hogy volt-e, van-e az előrelépésen kívül más lehetősége a kormánynak.
A költségvetési törvénybe épített ellenzéki, valamint kormánypárti részjavaslatokon kívül nem volt, s ezért nem is érkezhetett a törvényhozó hatalom elé EU-kompatibilis, reform értékű program. A szakszervezetek (köztük a „tudós társaságok”) részéről sem. A kormányzatra záporozó bírálatok zajában persze azt sem lehetett hallani, hogy a 2007-es reálbércsökkenéssel szemben állt a korábbi öt esztendő folyamatos (tegyük hozzá: irreális) reálbér-emelkedése. Annak idején senki sem várta el az érdek-képviseleti szervezetektől, hogy  a nemzetgazdaság egyensúlyára nagyon is veszélyes bérkiáramlás ellen (is) tiltakozzanak. De 2007 őszén, telén és még napjainkban is, legalább erkölcsi kötelességük lett volna, s lenne az államháztartás helyzetének ra-cionális értékelése, s ennek tagjaikban való tudatosításának elősegítése.
Mondhatjuk-e, hogy a szakszervezetek csak a tagok egyéni juttatásainak védelmével, és a juttatások körének bővítésével foglalkoznak? Ez a fajta értelmezés azonban legjobb indulattal szólva sem teljes, sőt. Nincs figyelemmel például azon „vadhajtás-kinövésekre”, amelyek  között leginkább a valamely politikai pártnak a kormányzati hatalom minden áron való – két választás közötti – megszerzésére irányuló akciózásához való csatlakozás a legártalmasabb a szakszervezeti mozgalomra nézve. Ugyanakkor a társadalom egészével szemben a legigazságtalanabb „szimbiózis”. Erre lehet szemléltető példa az oktatási és az egészségügyi rendszer közalkalmazottainak sztrájkja, amelyben a szolgáltatásaikat igénylők alapvető érdekei (is) sérülhetnek.
Valójában tehát pontosan a közszolgálati szektor az, ahol a legélesebben jelentkezik a szakszervezeti célok megvalósítása és az etikailag helytelen viselkedés közötti konfliktus. Adófizetőként, potenciális kórházi ápoltként, kisdiákok nagyapjaként, azon „studírozom”, vajon hogyan tudják az ápolónőket, a betegszállítókat, a pedagógusokat és gyerekeknek ebédet főző „személyzetet” képviselő szakszervezetek a fent említett célokat és eszközöket összeegyeztetni, és időnként „ipari akciót” (sztrájkot például) alkalmazni. Annak ellenére, hogy ezek károsak a szakmai normákra és (példánkban): az ápolásra szoruló betegekre, illetve a tanuló ifjúságra nézve.
Ez a dilemma, ha nem beszélünk róla, akkor is legalább ennyire létezik az egész közszolgálatban. Ha valamely szakszervezet bérharc, illetve kedvezőtlennek gondolt nyugdíjkorrekció elleni tiltakozás látszatával, valójában azonban a törvényes kormányzat megdöntéséért permanensen akciózó populista párttól érkező „hátszéllel” és támogatással (gyanítom, hogy személyre szóló „stallum-ígéretekkel” is) országos munkabeszüntetést hirdet, az akkor is politikai jellegű sztrájk, ha nem meríti ki annak minden törvényi kritériumát. A szakszervezetek pedig nem ezért, s nem a politikai pártok „segédcsapataiként” jöttek létre. Megtanulhatta volna már minden „mozgalmár”, hogy akkor jár el helyesen a szakszervezete, ha valamiért (tagjai élethelyzetének jobbításáért), és nem valaki görcsösen akart személyes politikai-kormányzati hatalmáért küldi „csatába” tagjait, miközben az sem lehetetlen, hogy ő maga, aki egyaránt
élvez anyagi, politikai és jogi védelmet, éppen még fényesebb jövőjének megalapozásán fáradozik.
Jó lenne, ha nyilvánosan megvitatnánk, hogy politikailag megosztott társadalmunkban hol van a szakszervezetek helye, valójában mi lehet a tartalma, s hol lehetnek határai, illetve korlátai a jogi és etikai értelemben egyaránt igazságos, a társadalom szakszervezeten kívüli tagjai alapvető emberi, illetve alkotmányos jogainak sérelme nélkül érvényesíthető  érdek-képviseleti  tevékenységnek.
Dr. Györky Zoltán, Kaposvár

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!