A szeretet ünnepének küszöbén jelentősen felerősödnek a pozitív
érzelmek, a jóindulat, az együttérzés, az önfeláldozás és rövid időre
háttérbe szorul az életünket megkeserítő negatív érzelem, így az
irigység is. Az irigység fékezi az innovációt és a növekedést. Az új
utakat kereső vállalkozókat az irigység gátolja újításaik
megvalósításában, amelyek sokszor nem kapják meg azt a támogatást, ami
az újítás valóra váltásához nélkülözhetetlen.
A jól működő versenyt biztosító piacgazdaság az ötleteket, újításokat létrehozó vállalkozók számára magas profitot jelent, a versenyt folyamatosan akadályozó piacgazdaság viszont olyanoknak teremt gazdasági előnyöket, magas profitot, akik visszaélnek erőfölényükkel, monopolhelyzetükkel. Sajnos ma már nem mindig érvényesül Pál apostol fiához írt levele, miszerint a versenypályán az nyer koszorút, aki szabályszerűen küzd. Lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy olyanok is koszorúhoz jutnak, akik nem tartják be a piaci verseny szabályait.
A karácsonyi ünnepek fénye szerencsére háttérbe szorítja a negatív érzelmeket, amelyek egyre jobban átszövik társadalmi, gazdasági életünket. Hámori Balázs 1998-ban megjelent Érzelemgazdaságtan című könyve az érzelmeket nem a ráció ellenében elemzi, hanem azt vizsgálja, hogy az emóciók miként módosítják az ésszerűséget. Amikor ezen új utakat kereső könyv recenzióját közreadtam, nem gondoltam, hogy a magyar gazdaságban 2007-ben olyan jelenségekkel is találkozunk, amikor az érzelmek uralkodnak a ráció felett. Így nem mindig helytálló Josef Alios Schumpeter osztrák közgazdának, a politika tudomány megalapítójának azon állítása, amely szerint az átlagember viselkedése eltér a privát és a közéleti szférában. A privát szférában a döntések a racionalitás, a közvetlen tapasztalatok alapján születnek, és a racionalitás úgy tűnik el, ahogy távolodunk az üzleti élettől a közügyek felé. Sajnos ma már az üzleti életet is jelentősen áthatja az érzelmek világa, ami fékezi a gazdasági fejlődést. Ezt a jelenséget hazánkban a politikai elit számottevően felerősítette.
A XXI. században már nem az eladni, hanem elsősorban az együttműködni tudás határozza meg az országok gazdasági, társadalmi fejlődését. A negatív politikai folyamatok az együttműködni tudást akadályozzák, így a fejlődés fékjei is. A bizalom hiánya megnehezíti a piacgazdaság zavartalan működését. A piac szereplői ugyanis hiába igyekeznek jól kidolgozott szerződésekkel érvényesíteni érdekeiket, nincs olyan szerződés, amelyik kiskapukat ne kínálna a résztvevők számára. Az pedig, hogy a szerződő felek visszaélnek-e a kiskapuk által nyújtott lehetőségekkel, attól függ, hogy etikusan cselekszenek-e. A gazdaságban megnyilvánuló együttérzés, önmérséklet hiánya az etikai magatartásokban is jelentkezik. A pozitív helyett sokszor negatív érzelmek uralkodnak, amelyek akadályozzák az innovációt, a fejlődést.
1998-ban Hámori Balázs a következő ajánlást írta könyvébe: „Takács Imrének barátsággal, remélve, hogy a pozitív érzelmeknek nem csak a közgazdaságtanban, hanem a politikában is szerepük lehet.” Azóta mindhiába reménykedem.
Dr. Takács Imre, Hajdúszoboszló
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!