A fiúk prosztatája születéskor néhány gramm, ami a kamaszkorban
beinduló androgéntermelés miatt 20 éves korra eléri a 20 grammot.
További 25 évig ezt a nagyságot tartja, de azután a legtöbb férfinél
növekedésnek indul. A prosztatamegnagyobbodás kezdetben nem okoz
problémát. Később viszont, amikor a hólyag már nem képes átpréselni a
beszűkült húgycsövön a vizeletet, kis mennyiségű vizelet ürül, és
mindig van maradék a hólyagban. Ez a visszamaradt vizelet a baktériumok
kitűnő táptalaja, ami gyulladást okozhat.
Az izomkötegekből, kötőszövetből és mirigyállományból álló prosztata páratlan szerv, ami szorosan, a férfiak húgyhólyagja alatt, ahhoz tapadva foglal helyet. Dió nagyságú, izomtapintatú, alsó része a gáti izomzaton nyugszik, hátsó felszíne pedig a végbéllel érintkezik, ezért is lehet az utóbbi felől a legegyszerűbben vizsgálni. A húgyhólyaghoz tapadó részét középen a húgycső fúrja át. A prosztata középtáján torkollik a húgycsőbe az ondóhólyagból jövő két ondóvezeték. E belső nemi mirigynek két funkciója is van. Az egyik: magömléskor váladéka az ondóhoz keveredik, annak 20-30 százalékát alkotja, vagyis a spermiumok szállításában és életben tartásában játszik döntő szerepet. A másik: az alsó húgyúti szervek fertőzéseinek leküzdésében van jelen. A prosztata gyűrűszerűen veszi körül a húgycsövet, amikor növekedni kezd, egyre jobban összenyomja azt, aminek következtében a hólyag képtelen zavartalanul kiürülni, tehát megtelik vizelettel. Vizelési inger ugyan van, de az elfolyás lassú és akadályozottá válik. Ezt az állapotot jóindulatú prosztatatúltengésként határozzák meg az orvosok. A kellemetlen panaszokat okozó betegség a 60 évesnél idősebb férfiak több mint felénél kialakul, az általa okozott panaszokkal nem kell feltétlenül együtt élni. A problémára van megoldás, a folyamat megállítható, sőt gyógyszeres kezeléssel vissza is fordítható.
A betegség kialakulása máig nem pontosan ismert, de az tudott, hogy leggyakrabban fertőzés áll a hátterében, és a kórokozók a húgycsövön keresztül jutnak fel a prosztatába. Minden egyéb olyan elváltozás is elősegíti a gyulladás kialakulását, amely a vizeletürítést megnehezíti, mint a záróizom fokozott izomtónusa, a húgycső szűkülete, és ennek következtében vizeléskor fellépő nagyobb nyomás a húgycsőben.
A prosztatagyulladásnak – ami gyűjtőnév – számos formája van, így nem csoda, ha tünetei is rendkívül változatosak. Az úgynevezett bakteriális gyulladásnál a kórokozó a prosztataváladékban kimutatható. A váladékot prosztatamasszázs révén nyerik, de az esetek mintegy kétharmadában baktérium, vagy egyéb kórokozó nem mutatható ki. Az utóbbiak egyébként nemcsak baktériumok, hanem gombafajok is lehetnek. Esetenként előfordulhat, hogy az előző két kórokozó az alsó húgyutakban ugyan megtalálhatók, de a panaszokért nem ezek felelősek.
A férfiak leggyakrabban diagnosztizált roszszindulatú megbetegedése a prosztatadaganat. Előfordulása jellegzetes földrajzi eloszlást mutat. Amíg az ázsiai országokban szinte ismeretlen, addig Európában és Amerikában a férfihalálozási okok közül az első három hely egyikén található. A fekete bőrű lakosok körében 40-50 százalékkal gyakoribb, mint a fehéreknél. Bizonyítottnak látszik, hogy kialakulásában a genetikai tényezők szerepet játszanak, hiszen a familiáris előfordulás gyakori. Az A-, illetve a D-vitamin hiánya is a folyamat romlását stimulálja. Bár nem bizonyított, de úgy tűnik, önálló kifejlődésében a férfihormon alakulásának jelentősége van, az viszont elvitathatatlan, hogy e hormon a kifejlődött prosztatarák romlását egyértelműen fokozza.
A jóindulatú prosztatamegnagyobbodásban szenvedők mindennapi életét, sőt ezek a panaszok a munkáját szintén befolyásolják, az meg szinte természetes, hogy mindezek kihatnak a partnerkapcsolatra is. A szégyenlőséggel, a gátlásossággal, a tájékozatlansággal, s nem utolsósorban az esetleges műtéti beavatkozástól való félelemmel magyarázható, hogy sokan nem fordulnak orvoshoz. Helyette inkább a tétlenségüket maguk előtt azzal indokolják, hogy a jelenség normális, a korosodás velejárója. Papp György andrológus professzor szerint a betegség kezelésének elodázása súlyos szövődmények forrása lehet.
Tény, hogy a prosztata jóindulatú daganata az idősödő korosztály betegsége, de szövettanilag már negyvenéves évektől kimutatható. Ugyanakkor a megnagyobbodás mértéke nincs arányban a panaszokkal, mivel azok kialakulásában a prosztata mirigyállománya mellett, a megszaporodott kötőszövet- és simaizom elemeknek is meghatározó szerep jut. Amíg a mirigyállomány növekedése hormonális befolyású, addig a kötőszöveti tónusfokozódás mindenekelőtt neuroendokrin-működési zavar nyomán lép fel. Az utóbbi 10-15 esztendőnyi kutatások ez utóbbi kettőre koncentráltak, s nyomában hatékony gyógyszeres kezelési lehetőségeket dolgoztak ki.
Bármennyire fontos volna is, hazánkban még nincs „hagyománya” annak, hogy az ötödik x-et elhagyó férfiak a betegség korai felismerése és hatékony kezelése miatt évente urológushoz forduljanak. A vérből kimutatható prosztata-specifikus antigén (PSA) értéke a rosszindulatú daganatra figyelmeztet. Az ujjbegyből vett vérből nyolc perc alatt kimutatható, hogy valakinél emelkedett-e az úgynevezett PSA-szám és ha igen, további vizsgálatokat javasolnak a szakemberek. A PSA antigén kizárólag a prosztatarákból származik, a normálisnál magasabb értéket okozhatja jóindulatú megnagyobbodás, a gyulladás is, de elsősorban a rák. Ez egy szűrési lehetőség, amely nem százszázalékos ugyan, de valószínűsíti a rendellenességet. A prosztatarák korai stádiumában gyógyítható, észlelése azonban csak évenkénti rendszeres orvosi vizsgálattal lehetséges. A fizikális és ultrahangvizsgálat szűrővizsgálati értékű, elvégzése minden 50 évnél idősebb férfinél ajánlott! Mégis, Magyarországon évente 1300 férfi hal meg prosztatarákban…
Krasznai Éva
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!