Ha a kormány érdemben és a nyilvánosság bevonásával nem tárgyal április 12-én az oktatás megújításáról a civilekkel, a nyomásgyakorlás számtalan eszközét bevetik majd. A legnagyobb szakszervezet közben egész napos sztrájkot hirdetett.

 
Egy asztalnál a tanárok képviselői. Egy az irány is? - Fotó: Mohai Balázs, MTI

Rendkívül feszültté vált a helyzet, amióta a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke, Galló Istvánné bejelentette: mivel nem sikerült megállapodniuk a kormánnyal, ezért április 20-ra egész napos sztrájkot hirdet. Palkovics László ennek ellenére egyre magabiztosabban nyilatkozik: a kormány az általa gründolt köznevelési kerekasztalon éppen „megújítja” a magyar közoktatást, miközben hamarosan arról is dönt, hogy a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ hatvan kis centrummá bomoljon.

Még a nevét is megváltoztatják! Az elképzelések szerint köznevelési centrummá. Ez persze az oktatást jól ismerő szakemberek szerint önmagában semmit nem oldana meg, a KLIK-kel kapcsolatos működési zavarok ugyanis nem a szervezetből magából táplálkoztak, sokkal inkább abból a célból, amiért a szervezetet létrehozták: a drasztikus központosításból.

A tiltakozó tanárok ezzel az engedménnyel szemmel láthatóan nem is érik be, már csak azért sem, mert a kormány összevissza kommunikál, csúsztat, trükközik és ez sokukat bosszantja.

Meghívják a Mendrey László vezette Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetét sztrájktárgyalásra, éppen akkorra és éppen ugyanoda, ahol ülést tart a köznevelési kerekasztal. Aztán technikai egyeztetésre hívják a Civil Közoktatási Platform (CKP) képviselőit a 12-i tárgyalás technikai előkészítése érdekében. Majd kiadnak egy közleményt arról, hogy tárgyaltak a CKP-val, azt a hamis látszatot keltve, hogy okafogyottá vált mindenfajta tiltakozás, hiszen a kormány nyitott és tárgyal mindenkivel, mindenről.

Úgy tűnik, hogy a hosszú idő óta megosztott pedagógus érdekképviseleti szervezetek, a PSZ és a PDSZ most egymásra talál a Pukli István nevével fémjelzett „civilekkel”, akik folytatják a polgári engedetlenségi mozgalmukat, csak ezt most nem egy órában, hanem kettőben teszik meg, ha a kormány április 12-én nem tárgyal velük.

A pedagógusok vezetői ugyanakkor kettős szorításban vannak: egyrészt rendkívül élessé vált a kormánypropaganda, jól érzékelhetően feléjük fordultak az ágyúk. Galló Istvánnét korábban a Demokrata főszerkesztője hozta hírbe azzal, hogy az ÁVH-s Péter Gábor lánya lenne (nem az), Pukli István pedig lassan hozzászokhat ahhoz, hogy vagy a korábbi pártmúltját hozzák föl ellene, vagy a hozzátartozóit vegzálják, vagy – mint ahogy most Palkovics István tette gúnyos éllel a hangjában – emlékeztetik arra, hogy ő valójában nem politikus, hanem iskolaigazgató, akinek az intézményigazgatás a feladata. Habony Árpád lapja, a Magyar Idők azonnal meg is talált egy pedagógust, aki fölmondott a Pukli István által vezetett Teleki Blanka Gimnáziumban.

A PSZ vezetőjének, Galló Istvánnénak nem csak a kormánypropagandával kell megküzdenie, hanem a rá nehezedő nyomással is. Őt ugyanis gyakran érte az a vád, hogy kerüli az ütközéseket. Kétségtelen, hogy Gallóné inkább hisz a kompromisszumos megoldásokban, mint a konfrontációban, és jól ismeri a közeget, így aztán tisztában volt azzal is, hogy a pedagógusok egy nem elhanyagolható tömege alapvetően egyetértett azokkal az intézkedésekkel, amelyeket 2010 után hozott a kormány. Galló Istvánné gúzsba kötve táncolt: úgy kell föllépnie a követeléseikért, hogy aközben egyáltalában nincs meggyőződve arról, hogy a pedagógusok körében valóban olyan nagy-e a sztrájkhajlandóság.

Vannak ugyanis olyan vélemények, hogy míg a nagyvárosok éliskolái (az elit intézmények) a rájuk eső figyelem miatt viszonylag nagyobb védettséget élveznek, s ennél fogva bátrabban léphetnek föl, addig a többi intézményben – jellemzően a kistelepülések iskoláiban – nagyobb a retorziótól való félelem, ami nem is alaptalan: a központosítás következményeképp, ha egy iskolában netán fölmondanak egy tanárnak, az másutt sem tud a szakmájában elhelyezkedni.

Ez csapdahelyzet: a tiltakozók közege lényegében beletolta a PSZ-t a keményebb fellépésbe, mire ő 19-re húzott lapot: minden bizonytalansága ellenére meghirdette a sztrájkot, kimondatlanul is azzal a felhanggal, hogy nem elég hősködni, tessék, lehet most utánam jönni.

A legnagyobb kérdés: mennyien mennek utána? A kormány szerint nyilvánvalóan nem elegen, ennek jele látszódhat az államtitkár egyre erőteljesebben érződő magabiztosságán. Amire pedig nem lenne ok: meglehet, hogy Galló Istvánné húzása bejön. Ha elegen lépnek sztrájkba, akkor a mozgalom nem fullad ki, új erőre kap.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!