A hírek állítólag már nem adnak elég adrenalint a nézőknek, óriási az igény az életveszélyes tudósításokra. A nyugat-európai és az amerikai kereskedelmi és kábelcsatornák által elindított és meglovagolt televíziós trend nemrég egy fiatal brit újságíró életébe is került. A 27 éves Lee Halpin a hajléktalanok életét szerette volna kipróbálni, de már a második utcán töltött napján a kihűlés okozta hypotermiás sokkba belehalt.

 

Egy holland tévéműsorban kísérleti nyulat játszanak a műsorvezetők. Megsütötték és a kamerák előtt megették az egymás húsából kivágott darabkákat, tesztelték magukon a rendőrségi gumilövedéket, lezárt hordóban a tengerbe dobva a tengeribetegséget, de „átélték” már a vajúdást is, a hasukra tett elektródák segítségével. A német RTL riportere pedig bemutatta, milyen, ha valaki egy hónapon keresztül minden nap a sárga földig leissza magát – a sorozat végére kórházba is került. Jenke von Wilmsdorff korábban volt riksás Kalkuttában és cserélt villanykörtéket Las Vegasban, próbált megélni szociális segélyből – mindezt kamerák előtt. A legnagyobb amerikai tévés elismerésnek számító Emmy-díjra is jelölték riportjáért, amelyben operatőrével és 344 afrikai menekülttel egyetemben lélekvesztőkön hánykolódva áthajózott Tuniszból Lampedusa szigetére.

Az amerikai HBO kábelcsatorna legújabb sikere a két hete elindított Vice című doku-reality sorozat, melyben a világ legveszélyesebb helyeit, háborús övezeteit és legextrémebb embereit mutatják be fiatal, kalandvágyó riporterek. Amerikában persze mást értenek doku-reality alatt, mint a nálunk futó, lelkes amatőrökkel eljátszatott, előre megírt, valóságszerűnek beállított családi vérdrámákat. A Vice riporterei – kigyúrtak, tetováltak, igazi kemény fiúk – nem is úgy közelítik meg a veszélyzónákat, mint Frei Tamás tenné, hanem mintha extrém kalandtúrán járnának. Egyikük bemerészkedett Észak-Koreába is, és együtt is vacsorázott Kim Dzsong Unnal. Persze ez még azelőtt történt, hogy a vezér hadat üzent volna az Egyesült Államoknak, ráadásul a riporter kanadai volt. Shane Smith úgy jutott be a diktátor asztalához, hogy kihasználta a kosárlabdázás iránti rajongását, és elvitte hozzá kedvenc kosarasát, Dennis Rodmant. Smith már készített interjút igazi bérgyilkosokkal, elment a tálibok afganisztáni főhadiszállására, Csernobilban gépfegyverrel vadászott a mutáns vaddisznókra, miután alaposan lerészegedett a Berlinből 29 órán át tartó vonatút alatt. Műsorát azok is nézik (elsősorban a fiatalok), akik sosem kapcsolnák be a híradót, és a mérvadó lapok, a New York Timestól a német Die Zeiten át a brit Timesig már azt találgatják, vajon ez lehet a politikai újságírás jövője, vagy csupán veszélyes szenzációhajhászás?

Nagy-Britanniában továbbra is áll a botrány amiatt, hogy a BBC inkognitóban forgató újságírói egy diákcsoportba vegyülve anyagot gyűjtöttek Észak-Koreában. A brit közszolgálati médium ellen az a vád, hogy „élő pajzsként” használta a diákokat, akik állítólag nem is tudtak róla (bár a BBC ezt cáfolta), hogy három újságíró is utazik velük, egyetemistáknak kiadva magukat, mert csak így kaphattak vízumot az országba. Hiába követelte az ügyben érintett London School of Economics rektora, hogy ne kerülhessen adásba a műsor, Lord Hall, a BBC nemrég kinevezett igazgatója végül úgy döntött, bemutatják az egyórásra vágott anyagot, mivel a közvéleményt fontos tájékoztatni a jelenleg is igen feszült Észak-Koreai helyzetről. Mindössze kikockázták a három diák arcát, akik végül nem járultak hozzá, hogy szerepeljenek a felvételeken.

Címkék: külpolitika, riporter

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!